Götz Eszter, á llandó vendégszerzőnk írása a folytonos otthonülés miatt már-már elvonási tüneteket produkáló otthon bujdosók lehetséges túlélési praktikáiról.

Két hónap karantén után az ember már bármire kíváncsi, ami nem a négy fal között van. Az élmény utáni éhség egyes fázisai tökéletesen követhetők a közösségi oldalakon. Az első hetekben felröppentek a buzdítások: maradj otthon, csökkentsd a kockázatot, légy önkéntes karanténlakó, mondj le a szabadságodról a közjó érdekében; és persze vigyázz az egészségedre. Rendben. Némi fészekrakosgató izgalom után jött a következő korszak: jó, legyünk bezárva, de mivel üssük el az időt, amit nem home office-szal, a velünk együtt ugyanúgy beszorult ...

Nyilas Atilla költővel pénteken készítettünk interjút . Most az életművéből mutatunk be öt jellegzetes és fontos költeményt. Van köztük álomvers, ráolvasás, szerelmes vers, rímes és rímtelen, rövidebb és hosszabb költemény. Jó szívvel ajánljuk olvasóink figyelmébe.

Nyilas Mátyás fotója a szerzőről
 

A súly

Dukay Nagy Ádám álomelbeszélése alapján

  „…nem a mindenség súlytalanságával,
hanem épp ellenkezőleg,
az égitestek tonnáival és tonnáival.”

(Pilinszky János)

Kemény dolog erről beszélni.

Van egy meghatározhatatlan magas hegy.
Azt kell mondanom, a legmagasabb a világon,
vagy az egész bolygórendszeren.  

Olyan magas, hogy onnan a leesés
lehetősége már nem rémiszt.
Valószínű ...

Különleges szakmákat bemutató sorozatunkban első alkalommal a könyvszerkesztő titkos életéről rántottuk le a leplet egy Mészáros Sándorral készített interjú segítségével. Ezúttal egy olyan mesterséget mutatunk be, amely a közhiedelemmel ellentétben távolról sem halt még ki, sőt mind a mai napig kitűnő művelői vannak: a költőét. Nyilas Atillával beszélgettünk el a költészet mesterfogásairól, az ihletről, az álmokról és a költői műhelyekről, no és persze arról is, hogy miért ráolvasás minden költemény. A beszélgetést írásban folytattuk.

...

Tavaly ősszel volt 30 éve, hogy leomlott a Berlini Fal. Valami elképesztő népünnepély volt Berlinben, de nemcsak ott, hanem mindenütt a rosszemlékű keleti blokkban, mert kortársként éreztük, hogy vége van egy történelmi korszaknak, tudtuk, hogy itt a szabadság. Nem elhittük, nem gondoltuk, hanem tudtuk. Katartikus élmény volt. Ráadásul nekem személy szerint is fontos volt, mert német szakos egyetemistaként éppen ’90 tavaszi félévében voltam kint részképzésen, így a német újraegyesítés voltaképpen a szemem előtt történt. A Fal leomlását (vagyis a belső német határok megnyitását) szokás egy dátumhoz kötni, ez 1989. november 9-e. Aki szeretné átérezni ezeknek a napoknak a hangulatát, az nézzen bele ezekbe a videókba: híradó  ...

A kémfilmek nagy korszaka a hidegháború volt, amikor a csaták a két nagy világrend titkosszolgálatai között zajlottak le. Az ember, aki túl keveset tudott című filmet persze elsősorban térdcsapkodós vígjátéknak szánták, de mivel hibátlan karikatúrát rajzoltak általa a titkosszolgálati machinációkról, egyben tekinthetjük a műfajt megkoronázó befejezésnek is. A Bill Murray-féle vígjátéknál jobb leleplezés nem készülhet a témában. 

Számos olyan műfaj létezik, amely fölött eljárt az idő. A Resistance (nincs még magyar címe, legyen hát Ellenállás !) készítői éppen mintha kerestek volna egy ilyen műfajt. A film egyedüli érdekessége, hogy egy kisebb szerepben Röhrig Géza is látható benne.

A Resistance a fiatal Marcel ...

Götz Eszter írása a Nemzeti Múzeum kiállításáról.

A divat hirtelen kiment a divatból, a karanténba vonult világ hatályon kívül helyezte a társasági élet minden formáját. Mackónadrág, póló, bugyi, nagyjából erre korlátozódik a reggeli szekrénydézsma. A múzeumok is zárva vannak, úgyhogy aki a nyitvatartás utolsó heteiben akarta megnézni a Nemzeti Múzeum nemrég helyreállított ki kerti pavilonjában a divat nagyasszonyáról, Rotschild Kláráról szóló kiállítást, az örökre lemaradt róla. Talán némi vigaszt nyújt az alábbi beszámoló, és annak a reményét, hogy a járvány okozta nagy átalakulás azért nem söpör el mindent az „óvilág” szerethető kellékei közül.

Rotschild Klára belvárosi szalonja korszakos ...

Most, amikor egy világjárvány szinte valamennyiünket az otthonunkba kényszerít, és hajlamossá válunk megváltozott életünk változékony nehézségeire panaszkodni, saját szorongásainktól sújtva könnyen elfelejthetjük, hogy vannak, akik már annak is örülnének, ha lenne egyáltalán otthonuk. Pedig mint minden nagy gazdasági válság, a mostani is emberek tömegeit fogja sújtani munkanélküliséggel, szorongató anyagi gondokkal és reménytelenséggel. Hogyan viszonyulunk majd hozzájuk, ha mi éppen a szerencsésebb oldalra kerülünk a világ legújabb nagy felfordulásában?

Az otthonlét — mint tudjuk jól — az újrarendezések, újraolvasások, újragondolások ideje. Elővesszük régi kedvenceinket, és biztatást igyekszünk nyerni belőlük. Vannak ...

Ha tanácstalan vagyok vagy elbizonytalanodom, akkor a versolvasás szokott a menedékem lenni. Mondanom sem kell, hogy ezekben a vészterhes napokban letáboroztam a könyvesszekrény előtt, és próbáltam egy kicsit megszabadulni a mindennapok rémes híreitől. Kerestem magamnak egy olyan teret, ahol felfüggeszthetem ezt a rettenetes szorongást, amit az elmúlt napok, vagy már inkább hetek eseményei okoztak. Rilke került a kezembe, nem teljesen véletlenül. Sokáig úgy gondoltam, hogy az csak valami tévedés, hogy Rilke német költő, olyan népszerű nálunk is, és olyan remek műfordítók írták át a verseit magyarra, többek közt Nemes Nagy, Kosztolányi, Szabó Lőrinc vagy Tandori, hogy talán tekinthetjük tiszteletbeli magyar költőnek.

Ráadásul kezdő ...

Életemben először huszonegy éves koromban éreztem magam öregnek. Akkor vetíttetük le a Sörgyári capricciót az iskolai filmklubban, és a csupán pár évvel fiatalabb közönség udvariasan unatkozott. Kicsit lassú volt — fogalmazott egy másodikos tapintatosan. Szíven ütött. Szabó István új filmje erről a szíven ütésről szól. 

A Zárójelentést döbbenetesen kevesen értik, és valóban lehet amiatt bírálni, hogy túl szövevényes a szimbólumrendszere. De azért az mindenképp figyelemreméltó, hogy a magát kritikusnak képzelő emberek dokumentarista valósághűséget kérnek számon ezen a kicsiben előadott finálén. Mert kevésbé értékelném ezt a filmet, ha nem Szabó több évtizedes rendezői karrierjének záróakkordja lenne; ...