2020. ápr 10.

Párizs Budapesten

írta: Mohácsi Árpád
Párizs Budapesten

Rotschild Klára a KGST divatdiktátora

Götz Eszter írása a Nemzeti Múzeum kiállításáról.

A divat hirtelen kiment a divatból, a karanténba vonult világ hatályon kívül helyezte a társasági élet minden formáját. Mackónadrág, póló, bugyi, nagyjából erre korlátozódik a reggeli szekrénydézsma. A múzeumok is zárva vannak, úgyhogy aki a nyitvatartás utolsó heteiben akarta megnézni a Nemzeti Múzeum nemrég helyreállított ki kerti pavilonjában a divat nagyasszonyáról, Rotschild Kláráról szóló kiállítást, az örökre lemaradt róla. Talán némi vigaszt nyújt az alábbi beszámoló, és annak a reményét, hogy a járvány okozta nagy átalakulás azért nem söpör el mindent az „óvilág” szerethető kellékei közül.

rotschild2.jpg

Rotschild Klára belvárosi szalonja korszakos fogalom volt a 20. századi Budapesten. Nem csak a pesti nők csacsogása váltott hirtelen suttogásra, amikor elsétáltak a Váci utca 12. számú épület kirakata előtt, de Európa keleti felében, a „szocialista táborban” is mindenütt ismerték: a hatalom kiváltságos szereplői nála rendelték a párizsi divatházak kollekcióiról másolt modelleket. Tito marsall felesége ugyanúgy Rotschild-ruhában pompázott a diplomáciai fogadásokon, mint a szovjet külügyminiszter, Andrej Gromiko neje, vagy Farah Pahlavi, a perzsa sah legendás szépségű és divatra különösen fogékony felesége.

A nagypolgári ízlés szigete volt a Rotschild Klára vezette Különlegesség Női Ruhaszalon, nevéhez hűen különleges hely, hiszen a hatvanas, hetvenes évek Budapestjére a párizsi elegancia levegőjét hozta: kifinomult ízlést, nagyvilági stílust, a kézművesség diadalát a konfekció szürkeségébe szorult szocializmussal szemben. A szalonról és legendás vezetőjéről tavaly novembertől a mostani kényszer bezárásig egy rendkívül élvezetes kiállítást mutatott be a Nemzeti Múzeum, divatra is, politikatörténetre is érzékeny módon. A klasszicista stílusú Kertészlakban megelevenedett a szalon és a „nagyasszony” egész élete, a múzeum földszinti Rotundájában pedig néhány egyesi esküvői ruha volt látható, részletesen adatolva a megrendelők sztoriját is.

Rotschild Klára egész élete különleges volt, mintha rá nem vonatkoztak volna a kor szabályai. Apja is, anyja is szabó volt, gyerekkorában a családi divatszalon egyben lakásként is szolgált. (A saját maga kreálta legenda, miszerint a szabászasztalon született, jellemző, ha nem is hiteles részlet.) Mindössze hat osztály végzett el. Nem tudott varrni, nem beszélt nyelveket, de zseniális tehetsége volt a minőség felismeréséhez és a kapcsolatépítéshez és az üzlet szabályaihoz, azokhoz az apró gesztusokhoz, amin az igazán nagy sikerek múlnak. Férje neves textilkereskedő családból származott, Auschwitzban halt meg, ahogyan a szintén zsidó származású Rotschild család több tagja. Klára azonban, nem tudni, hogyan, még a zsidótörvények bevezetése után is nagyszabású toaletteket tervezhetett Horthy kormányzó fiának esküvőjére, és a saját budapesti lakásában vészelte át a háborút, majd kereken egy hónappal az ágyúk elhallgatása után már újranyitotta a divatszalonját. Őrült ötlet, de bevált, és sem a sötét ötvenes évek, sem a későbbi „puha diktatúra” nem tántoríthatta el attól az iránytól, amit kijelölt magának. Nem volt művelt, de kitűnően értett az úri divathoz és az etiketthez, így az új rendszer munkás származású elitjének volt mit tanulnia ettől a határozott asszonytól. Szalonjában minden szabász és hímzőnő kivételes gondoskodást kapott tőle, de cserébe megkövetelte a kemény munkát és a teljes odaadást – előfordult, hogy két nap alatt kellett elkészíteni egy teljes kollekciót. Csakis feltűnő szépségű és intelligenciájú manökenekkel dolgozott, a Rotschild-lányok Budapest-szerte fogalommá lettek.rotschild1.jpg

Szüksége volt a hatalom támogatására, hiszen évi két párizsi szakmai útját csak az állam tudta finanszírozni. Cserébe olykor illegális küldemények jöttek-mentek a csomagjában, és noha sohasem kellett ügynökként jelentéseket tennie, a szalonban feltehetően ott voltak a lehallgatókészülékek. A kiállításon a divattörténeti vonulat mellett ez a téma is szépen kirajzolódott. A három teremre osztott anyag – eredeti öltözékek, fotók, és élvezetes leírások az egyes ruhák megrendelőiről és készítőiről – feltárta a divatkirálynő életútját, bemutatta a szalon és a műhely mindennapjait. A ruhaköltemények mellett ott állt a Rotschild szalon eredeti kanapéja, amelyen együtt üldögélt Kádár János első titkár felesége és Jovanka Broz Tito, a „keleti Jacqueline Kennedy”, hogy egy elegáns teadélutánon végigmustrálják azokat a modelleket, amelyeket Klára asszony a legfrissebb párizsi divatbemutatókon látva emlékezetből lerajzolt és megcsináltatott – itthoni mértékkel drágán, de a párizsi szalonokhoz képest nevetséges áron. Klasszikus ízlésvilágába néha belefért egy-egy igazi újdonság, mint például az az esküvői ruha, amit egy vidéki lelkész lánya rendelt tőle 1962-ben – magasan a térd fölé érő miniszoknyával. Mindezt akkor, amikor a francia divat még csak kóstolgatta a hamarosan berobbanó mini divatját. Magyaros hímzéssel díszített modelleket is tervezett, ezek vevőköre a jómódú emigráns magyar családokból, vagy később, a hetvenes években a nyugati turnékra készülő magyar táncdalénekesek közül került ki.

A Rotschild szalon látványosan jelenítette meg a szocializmus kétarcúságát, az „egyenlők” közötti „még egyenlőbbek” világát. Innen indult útjára a hatvanas évek közepén a „divatos pesti nő” típusa, ami sokat segített a Kádár-korszak 1956 utáni konszolidációjának. Ennek a különleges világnak az auráját, Rotschild Klára társaságának, a kor művészeinek és politikusainak társasági életét idézte meg a kiállítás öltözékekkel, archív fotókkal és az egykori divatbemutatókon készült filmekkel, a minden háztartásban vadul lapozgatott Nők Lapja folyóirat kissé megfakult címlapjaival, a szalonban használt illatmintákkal. Igazi női sikertörténet rajzolódott ki a kiállítás tanulságaként. Az életút zárófejezete, Klára öngyilkossága – a fogbeültetés kínzó fájdalmait képtelen volt elviselni, és 1976 novemberében, és 7. emeleti lakása konyhaablakából a ház belső udvarára vetette magát – döbbenetes, de tulajdonképpen beleillik a képbe. 73 évesen, kétséges és nagy fájdalmakkal járó műtéti beavatkozások közepette vajon mi várhatott még egy olyan asszonyra, akinek lételeme a szépség, a tökéletes megjelenés volt?

Az utókor sokkal tágabb keblűnek mutatkozott. A Rotschild szalon és tulajdonosa még ma is része a város legendáriumának, noha tudása már elévült, hiszen az haut-couture helyét a tucattermék vette át. A zseniális Klára asszony emléke azonban, ahogy a kiállításra készült interjúk is tanúsítják, halhatatlan maradt.

rotschild3.jpg

Szólj hozzá

divat kulturális Rotschild Klára