Július 18-án elindult a Szófa! Merőben új vállalkozás a magyar kortárs irodalom piacán. Kísérlet, mellyel az ötletgazdák meggyőződése szerint sikerül igazolni: az irodalomra van fizetőképes kereslet. Csak értő szerkesztéssel kell összeereszteni a kínálattal. A Szófa szerkesztői blogunkról is ismerősek lehetnek, hiszen a blog szerzőinek háromnegyede áll a lap mögött. Interjúnkban  Bánki Éva író Götz Eszter újságíró, a Karakter újdonsült bloggere és Mohácsi Árpád író, műfordító, blogunk alapítója mesélnek az ötletről, az indulás reményeiről és a tervekről.

Mi a Szófa sajátossága? Miben más, mint a több irodalmi lap?

Mohácsi Árpád: A Szófa több nyomtatásban megjelenő irodalmi folyóiratot fog össze, négy lapot adunk egy áráért. A Tiszatáj, a Kalligram, a Látó és az Eső olvasható így most egy csomagban. Ezek a folyóiratok csak nagyon kiválasztott helyeken kaphatók nyomtatott változatban, ráadásul elég drágán. Sok olyan fővárosi kerület és vidéki település van, ahol egyáltalán nem is szerezhetők be. Úgy gondoljuk, hogy ezek a folyóiratok egészen különleges minőséget képviselnek, érdemes olvasni őket a tágabb közönségnek is, nem egyszerűen csak a legelszántabb rajongóknak. Az internet hihetetlenül demokratikus eszköz, ha ügyesen használjuk, szinten mindenkihez el lehet juttatni különböző olvasmányokat. A kortárs magyar irodalom igazi virágkorát éli, és a közönség is szereti. Szeretnénk meggyőzni a közönséget arról, hogy szükségük van egy ilyen fórumra, ahol a folyóiratok eljutnak az olvasóikhoz.

Sok olyan ember van, aki nem jut el egy olyan boltig, ahol árulják ezeket a folyóiratokat, vannak olyanok, akik idáig nem hallottak ezekről a lapokról, de ha így eléjük tesszük őket, akkor szívesen belelapoznak.

És vannak olyanok is, akik nem tudnak havonta több ezer forintot kifizetni irodalmi folyóiratokra, de egy ezresük volna rá valahogy mégis.

Götz Eszter: A Szófa tulajdonképpen mindentől különbözik: a műfaja és a használati módja teljesen új a hazai palettán. Folyóiratként részben önálló, részben egy meglévő kínálatot igyekszik eljuttatni azokhoz az olvasókhoz, akik korábban nem olvastak kortárs irodalmi sajtót. Röviden összegezve: az előfizetői számára négy folyóirat — a Tiszatáj, a Kalligram, az Eső és a Látó, de később további folyóiratokkal is szeretnénk együttműködni — friss számait kínálja, ebben a tekintetben tehát nem önálló.

Ugyanakkor saját tartalmat is nyújt: egy alapos, szubjektív lapszemlét az éppen aktuális lapszámokból, és az Új Hang rovatban fiatal írók, költők még nem publikált szövegeit.

A Szófa másik újdonsága az, hogy mindezt nem csak internetes felületen, hanem okostelefonon is elérhetővé teszi. Ezzel szeretnénk irodalomközelbe hozni mindazokat, akiknek nincs idejük nyugodtan leülni és végigolvasni egy folyóiratot, de az éppen üres perceiket valami olyasmivel szeretnék kitölteni, ami élvezetes és maradandó élményt hoz. Azoknak is ajánljuk, akik külföldön élve nehezen jutnának a nyomtatott magyar sajtótermékekhez. Vagy csak egyszerűen kíváncsiak a mai magyar irodalomra. Reméljük, hogy a mobiltelefon korszakában az irodalom új helyet kaphat, szándékaink szerint ezt segíti a Szófa.

A mostani demószámot még mindenki korlátozások nélkül olvashatja. Mikor frissül az oldal a már fizetős tartalommal? Milyen gyakran jelentkeztek új cikkekkel? Hogyan lehet előfizetni? Mennyibe kerül?

M. Á.: Minden hónapban megjelennek majd az aktuális lapszámok a print változattal nagyjából egyszerre. 1000 forint alatti nettó áron adjuk a négy lapot havi előfizetéssel. Az előfizetést bármikor le lehet mondani. Lesz egy még kedvezményesebb ár diákoknak és magyartanároknak. 

G.E.: Július 18-án elindult a tesztverzió, ez még bárki számára hozzáférhető. Augusztus elejétől pedig a teljes tartalom is megnyílik, ezt már csak az előfizetők olvashatják, de a bemutatkozó oldalunk továbbra is nyitott lesz.

A nagy múltú honlapok is szívesen nyúlnak a közösségi finanszírozás eszközéhez. A járvány alatt számos művészeti intézmény fordult anyagi segítségért a közönségéhez. A kultúrát támogatni kívánók előtt gazdag a választék. Miért érdemes a Szófát támogatni?

Bánki Éva: Nem könyöradományokat gyűjtünk. Azoknak a kultúraszerető polgároknak kínálunk elérhető áron irodalmat, akik nem tehetik meg, vagy esetleg nem szoktak hozzá, hogy rendszeresen irodalmi lapokat olvassanak. Vagy azért nem, mert külföldön élnek, vagy mert az életformájukhoz nem illik, hogy könyvtárban olvasgassanak. A nyomtatott irodalmi lapoknak tulajdonképpen nagyon kevés előfizetőjük van. A Szófa rajtuk is segít, hiszen így ők kevéssé lesznek kiszolgáltatottak az állami, alapítványi, megyei, mindenféle földi, és földön túli pénzosztó helyeknek. És segít az irodalomszerető olvasóknak is. Könyvtárban ücsörögni, ott irodalmi folyóiratokat lapozgatni bölcsész dolog. Előkapni egy mobiltelefont egy bankban, és várakozás közben elolvasni egy verset, az már menő.

A Facebook tanúsága szerint sokkal többen rajonganak a költészetért, mint ahányan hagyományos módon akarnának irodalmat fogyasztani.

Nekem ez a világ nem is  teljesen ismeretlen, az én vidéki, mérnök rokonaim is az internetről "csipegetnek", és nem vennének a kezükbe nyomtatott irodalmi lapot, mert az "nem az ő világuk". És a Szófa nekik mást is kínál, nemcsak friss irodalmat. Azzal, hogy szemlézünk, egyfajta értelmezési keretet is kínálunk. Mi persze nem "mondjuk meg", hogy egy kritika vagy egy esszé mettől-meddig hány méter — hogy miről is szól tulajdonképpen. Mi senkit sem nézünk kiskorúnak, a kiskorúakat sem. De néhány szubjektív támpontot az értelmezéshez azért felajánlunk. 

M. Á.: A Szófa nem kér semmilyen támogatást. Előfizetőket gyűjtünk, az előfizetésekből fogunk megélni. Annyira kevés pénz ez az előfizetési díj, amit kérünk, hogy abban bízunk, hogy ezt majd sokan ki akarják fizetni, mert ennyit mindenféleképpen megér nekik a lehetőség, hogy eljutnak hozzájuk ezek az alkotások.

G. E.: Amikor a Szófáról való közös gondolkodás megkezdődött, leszögeztük, hogy nem fordulunk állami támogatásért, semmilyen pályázatot nem veszünk igénybe. Szeretnénk, ha az olvasóknak fontos lenne, ezért rájuk bízzuk, hajlandók-e egy igen szinte jelképes havi díjat szánni arra, hogy előfizetőként támogassák ezt a kezdeményezést. Olvasóknak és az irodalmat eddig távolról „figyelőknek”, diákoknak és tanároknak, reménybeli fiatal íróknak ez olyan lehetőség, amire keveset kell áldozni, de cserébe egy egész világ „költözik be” az okostelefonjukba.

Mit takar a Szófa+?

G.E.: A Szófa+ a mi „szerelemgyerekünk”, azt a két rovatot fogja egybe, amit saját tartalomként teszünk hozzá a folyóiratokhoz. Havonta friss lapajánló, kéthetente új írások fiatal tehetségektől: egy izgalmas műhely, ahonnan sok izgalmas írás indulhat útjára.

B. É.: Én nemcsak írok, hanem kreatív írást is tanítok. A kurzusaimon is tapasztalom, milyen sokan várakoznak a partvonalon, milyen nagy a szakadék az elit / intézményes és az amatőr irodalom között. A magunk szerény eszközeivel szeretnénk ezen egy kicsit változtatni.  A nekünk küldött, általunk ígéretesnek tartott szövegeknek nyilvánosságot biztosítunk.Szó sincs arról, hogy "megbírálnánk" a hozzánk eljuttatott alkotásokat vagy bárkinek belépőjegyet szereznénk az irodalomba. Belépőjegyet természetesen nem... De abban azért reménykedünk, hogy néhány fiatal szerző érvényesülését megkönnyíthetjük. A Szófa üzleti vállalkozás, de nyilvánvalóan vannak kulturális és társadalmi célkitűzései is.

Milyen csatornákon terjed a Szófa híre? Milyenek az első visszajelzések az első hét után?

G.E: Nyár közepe van, ehhez képest meglepően sok az érdeklődő. Ráadásul úgy tűnik, jó ötlet volt, hogy a Facebook-oldalunkon kicsit kitágítjuk a palettát, és az irodalmat képzőművészettel fűszerezzük.

B. É.: Én leginkább a Facebookkal és a fiatalokkal való kapcsolattartással foglalkozom. Nekem nincsenek üzleti tapasztalataim. Talán ezért jelent nekem sokat a sok mosolygós biztatás.

Befolyásolják az első reakciók a távlati terveket?

B. É.: Magyarországon még senki sem csinált ilyet, ezért a sötétben tapogatózunk. Mi nyilván számítunk a kismamákra, a külföldön dolgozó magyarokra, a nyugdíjas értelmiségiekre, a műszaki, pénzügyi vonalon tanulókra...  De kik lesznek majd többen? Kiket tudunk legkönnyebben megszólítani? Kiké lesz végül a Szófa? Ez nyilván befolyásolja majd a szemlézést, a grafikai arculatot és minden egyebet.

Döbbenetes, hogy milyen sok fiatal él tartósan külföldön, és az ő kulturális tájékozódásukat semmilyen  magyarországi honlap vagy intézmény sem szolgálja.

A Szófa nyitott lenne erre is. Azt mondhatnánk, a célkitűzéseink szilárdak. De a módszereinket a majdani előfizetőinkhez igazítjuk.

M.Á.: Igen, szóval a távolabbi terveinkről inkább nem is beszélnék. Most izgulunk, hogy a közeljövő igazolja-e a várakozásainkat.