2019. aug 09.

Top 5 mai crossover

írta: Reckl_Amál
Top 5 mai crossover

Kezdetben vala az easy listening, amely a korai jóléti társadalom konzervatív válasza volt a hatvanas években a félelmetes, nyugalom megzavarására fokozottan alkalmas, még Istent se félő rock and rollra. A zene nem azért van, hogy mindenféle állati ösztönöket ébresszen, hanem, hogy aláfesse a hangulatot, színezze az életünket, de semmiképp se alakítsa, gondolták Elvis csípőmozgását látván vagy John Lennon nyilatkozatait hallván az akkori felnőttek.

A könnyen befogadhatóság a műfaj sarokköve, és erre a hagyományos (akusztikus) hangzás a legalkalmasabb. Hangozzék úgy, ahogy mindig is hangzott! (Ami persze óriási tévedés. Minden korszaknak megvolt a saját hangzásvilága. Érdemes utánanézni, milyen a heavy metalt is megszégyenítő zúzásokra volt képes például a mélyen katolikus barokk.) Az akusztikus hangszerelés természetesen magasan képzett zenészeket követel meg, a műfaj csillogóan kék szemű hercege, Richard Claydermann kiváló zongorista, ahogy a manapság világsztárnak számító André Rieu is virtuóza a hangszerének.

Csakhogy cikik.

Ósdiak, mégha valóban képesek milliószámra eladni lemezeket vagy arénákat megtölteni. Annak a számomra ellenszenves szemléletnek a képviselői, amely szerint a zenélés valami sport-szerű, fizikai teljesítmény, és nem pedig kifejezésforma, amely számokkal legalábbis nehezen mérhető, ha egyáltalán. Az easy listening legfőbb hibája nem is ez. Hanem sokkal inkább, hogy a hallgatóságával elhiteti, az komolyzenét fogyaszt, hiszen az igen hiányos zenei képzésnek köszönhetően a közönség nem érzékeli a különbséget. A legrosszabb értelemben vett sznobokat neveli ki a műfaj: csinos selyempapírba csomagol jól bevált dallamokat, a közönség pedig büszke magára, mert érti a magától értetődőt.

Az irányzatnak azonban van néhány olyan művelője is, akik nem megtévesztésben utaznak. A műfaj újítói a klasszikus hangzás mellé behozták a popzene témáit és dallamait is, és a régi jót vegyítik az újabb jókkal. Megtartják a nagyon magas színvonalú hangszeres játék követelményét, ám a hangszerelésben már nagyon új utakat járnak. Mindazt tehát, amiért az easy listeninget hatvan éve szereti a közönség, általuk is megkapja, de emellett az előadóművészet őszinteségét is: a legklasszikusabb darabot is meg lehet közelíteni meghökkentő módon.

A crossover pop-klasszikus vonalba behúzása hasznos lehet a zenei nevelésben is. Az igazán jól sikerült darab meglep, sőt megnevettet. Mindenképp ráirányítja az akusztikus hangzás erejére, természetességére, segíti közelebb hozni, sőt, megismerni egy-egy hagyományos hangszer sajátosságait; olyan oldalait is, amelyek sem a Brandenburgi versenyekből, de még Havasi Balázs alkotásaiból sem derülnek ki.

Ez a műfajkeresztezés szintén nem kortárs komolyzene, de egy-egy interpretáció belépő lehet abba a világba a tapasztalatlanabb hallgató számára. A szórakoztatáson túl pedig a műfajok rangsorolásának elutasítása, a zenéléstől érzett öröm reprezentálása és a klasszikusan képzett zenészek rocksztárrá válása is hozadéka.

A továbbiakban öt példát mutatok a műfajból, a kedves olvasó pedig szavazatával segíthet összeállítani belőlük a pop-klasszikus crossover toplistáját. Az eredeti előadó nevére kattintva meg lehet hallgatni az eredeti számot is összehasonlításképpen.

Péter Bence - Africa (Toto)

A magyar zongorista és hangmérnök elsajátította a műfaj legfrissebb és legnemesebb kritériumait. Az eredeti műről konszenzus a mémek világában, hogy a legkellemesebb zenék egyike a planétán. És valóban: az Africa nyugodt lüktetése, lekerekített harmóniája alkalmassá teszi arra, hogy jól álljon a klasszikus zongorahangzásnak. Péter alkalmazza a loop-technikát is, amely lehetővé teszi egy-egy motívum automatikus ismétlődését. Így a produkció one-man show maradhat az effektusok és a sokszínű szólamok ellenére is. A válogatásba a dallamvariáció bravúros kibontásai miatt került be.

Brooklyn Duo - Ensemble Connect - Take on Me (A-Ha)

Erre a kivételes felvételre a Carnegie Hall zenészeivel állt össze a Brooklyn Duo néven működő zenészházaspár. Harmincöt éve nem volt nagyobb popsláger a norvég A-Ha Take on me című számánál, amely európaiként Amerikát is letaglózta. Ennek a feldolgozásnak abban rejlik a zsenialitása, hogy nem tud az egykori siker egyik tényezőjére építeni: sem az ötletes videóklipre, sem az énekes Morten Harket különleges hangjára (sem szomorú szemeire). Érdekes, milyen gazdaggá és dinamikussá teszi ezt a popdalt a hangszerek érdekes összeválogatása. Egy nagyon finom apróságot is elrejtettek az ínyencek számára 1:58-tól, amely komolyzenei utalás még egy szinttel magasabbra emeli ezt az amúgy is pompás földolgozást.

Piano Guys - What makes you beautiful (One Direction)

Énektanárként ezt a videót biztosan megmutatnám a diákjaimnak, annyi mindent el lehet rajta keresztül magyarázni a zenéről. Mindenekelőtt a zongora sokoldalúságáról, hiszen  ezen a felvételen egy kis dudorászásáson kívül mást nem hallunk. De ez a gyönyörű Yamaha nem csak billentyűs, hanem ütőhangszer is, sőt, a preparált (szétszedett) csellóvonó jóvoltából még vonós is. Az alapanyag egy mára már feloszlott fiúzenekar slágere, akik a brit X Faktorban jöttek össze. És még ebből is lehet erőteljes, modern zeneművet alkotni, hangzana az újabb tanulság a képzeletbeli órámon. Külön öröm, hogy én ezt a világhírű együttest élőben is láthattam ezt a dalt előadni. Bizony lehetséges.

2Cellos - Smooth Criminal (Michael Jackson)

A szintén világhírű horvát fiúk is adtak már koncertet a Sportarénában, bár meglátásom szerint a filmzenék csellóra átírása inkább visszalépés, sikerük töretlen. Világsztárrá ezzel a Michael Jackson-földolgozással váltak. Ennél a virtuóz interpretációnál jogos igazán a zúzás kifejezés felidézése. Itt sem hallunk mást, csak csellókat, de persze mindenekelőtt a hangszer határait feszegető hangszerelést. Az átvezető rész feszültségét a filmművészetben hitchcocki suspense-nek nevezzük. Ennek a föloldása pedig kirobbanó energiákat szabadít föl. A befejezetlenség még izgalmasabbá teszi a kompozíciót. Persze Michael Jackson remekműve első osztályú alap, de ez darab olyan, amelynél már kissé szigorúnak hat az ítélet, hogy ez csupán szórakoztató zene.

Simply Three - American Heritage Lyceum Philharmonic - With or Without you/ Rómeó és Júlia szvit mashup (U2 és Prokofjev)

A U2 egyik legjobb számából sok értő földolgozás született, ezt Prokofjev miatt választottam. Tybalt tánca az egyik legerőteljesebb nagyzenekari mű, rendkívüli drámaisággal, feszültséggel, és eredetiben is izgalmas hangszereléssel. Ezt szelídítené meg a U2 klasszikusa, de a fenyegetés, az instabilitás, amely Prokofjev balettjéből árad, ezt nem hagyja. A műfaj már nem is crossover, hanem mash-up, amely inkább a hip-hop és az elektronikus zenék világára jellemző. Fontos eleme az erőfitogtatás, és ez két mű is egyenrangú felekként küzd egymással, létrehozva ezt az egészen kivételes felvételt.

 

 

 

Szólj hozzá

zene szavazás crossover