Vendégszerzőnk, Dukkon Péter, a sci-fi világába visz minket. Vajon a Galaktika alkalmas arra, hogy ifjabb nemzedékeket rászoktasson az olvasásra?

Célbenőkör hédereg,
Mácsul gondorásznak.
Hibra gindő... Léderek
Szunnya ferte nyászlag.

(Stanislaw Lem: Keberiáda.
Fordította: Murányi Beatrix)

A rendszerváltás óta eltelt 30 év kicsit elhomályosította az 1960-as évek végétől — a létező szocializmusban — végbemenő szignifikáns változásokat. Létező szocializmuson a különböző népi demokráciák hatalmi és ideológiai struktúráját értjük, ami országról országra változott. A miénk kicsit megengedőbb volt. Ezek a változások a gazdaságra, a tudományra, a művészetre és a mindennapi életre gyakoroltak jelentős hatást. Nem akarok most a változások részleteiben elveszni. Az adatok, elemzések sokféle formában és fórumon elérhetők. Volt ennek a folyamatnak egy nem meghatározó, de számomra és egész nemzedékem számára mégis nagyon fontos eleme. Az irodalom is felszabadult a szocialista realizmus elnyomása alól, sok olyan alkotás is megjelenhetett, ami korábban elképzelhetetlen volt. Megjelent egy fontos új műfaj is, a tudományos fantasztikus irodalom, vagy ahogy mi akkor hívtuk: a sci-fi. Elvétve korábban is lehetett sci-fi-vel találkozni, pl. Botond-Bolics György Venus történeteivel, vagy H.G Wells regények, mint a Láthatatlan ember vagy az általam nagyon kedvelt, de alig ismert Istenek eledele (The Food of the Gods; 1904. Fordította: Szinnai Tibor, megjelenés éve 1965.) 1969-ben indult a Kozmosz fantasztikus könyvek sorozat. 1987-ig összesen 132 könyv jelent meg. Részben önálló művek, részben antológiák voltak. Egyéb kiadók, mint az Európa, is jelentetett meg sci-fi-ket. A műfaj az 1950-es évektől kezdve nagyon népszerű lett először az Egyesült Államokban, később Nyugat-Európában, majd Magyarországon is. Ezt a népszerűséget meglovagolva indította el Kuczka Péter (lásd keretes írásunkat) a Galaktika folyóiratot, ami először 1972-ben jelent meg, és kiadása 1995-ig folyamatos volt. Eleinte negyedévente, később havonta jelent meg, és a nagy népszerűségre való tekintettel kiadtak kilenc különszámot Metagalaktika címen, amelyet Kuczka Péter nevetve az antológia antológiájának nevezett. A sci-fi könyvek és a Galaktika hatalmas példányszámban jelent meg. A Galaktika legnagyobb példányszáma meghaladta a 80 ezret, de Asimov Alapítványának első kiadása is 35 ezer példányban jelent meg. Vajon mi magyarázza ezt a hatalmas sikert, és hogyan viszonyult ehhez az államhatalom? A Tiltjuk – tűrjük – támogatjuk (röviden 3T) rendszerében ez a műfaj a megtűrtek közé tartozott. Amolyan szelepként viselkedett. Amíg az ifjúság ezzel foglalkozik, addig nincs ideje társadalom-politikai problémákkal, a szocializmus jövőjével, az egypártrendszerrel stb. foglalkozni. Nem hiszem, hogy az Aczél György által irányított kultúrpolitika véletlenül adott zöld jelzést a sci-fi-nek. Azt hiszem ugyanilyen szelep volt a beatzene, vagy a táncház mozgalom, de azoknál veszélytelenebb. Az olvasás magányos műfaj, és bár szép számmal alakultak sci-fi klubok, mégis sokkal veszélytelenebb volt, mint a táncház vagy a beatzenéhez indokolatlanul csatolt galeri mozgalom. És nyilván fontos szerepet játszott a „felnőtt” társadalom lenézése is. Amolyan ifjúsági irodalomnak, indián regénynek tekintették. Nem lehet véletlen, hogy irodalomtanár édesanyámat sosem sikerült rávennem arra, hogy egy ilyen könyvet végig olvasson.

Ez a fajta engedékenység találkozott egy perifériára szorított szerkesztői, írói és műfordítói gárdával. Ezt az alkotó közösséget Kuczka Péter irányította — vaskézzel. Kuczka Pétert 1964-ig eltiltották a publikálástól. Nagyon jó érzékkel csapott le a tudományos fantasztikus irodalomra, és lett első számú guruja. A 70-es években egy Attila úti eszpresszóban nekem is alkalmam volt személyesen találkozni vele. Ha akkor tudtam volna, hogy később milyen kultikus személy lesz, jobban megőriztem volna, hogy miről beszélt. Így inkább csak a nagyon erős elkötelezettsége a műfaj iránt maradt meg bennem. A Galaktika szerkesztői között találkozhatunk Trethon Judittal és Szentmihályi Szabó Péterrel. Sok magyar szerző is publikált, mint Nemere István, Lőrincz L. László, Szentmihályi Szabó Péter, de az első számban (39800 példányban jelent meg) olvasható Weöres Sándor: Hajnal a holdban című verse is. Hogy ne mindig az első számra hivatkozzunk, íme álljon itt a második szám tartalomegyzéke:

01          Ray Bradbury: A repülő masina
02          A látogató
03          A világ utolsó éjszakája (Göncz Árpád fordításai)
04          Kirill Andrejev: Ray Bradbury fantasztikus írásai (Gellért György fordítása)
05          Dr. Gánti Tibor: Élet a Földön kívül
06          Brian W. Aldiss: A fajok fejlődése (Jánosy István fordítása)
07          John Wyndham: Túlélni (Szentmihályi Szabó Péter fordítása)
08          Kuczka Péter: Kozmikus találkozások
09          Murray Leinster: Az első találkozás (Göncz Árpád fordítása)
10          Iván A. Jefremov: A Kígyó Szíve (Makai Imre fordítása)
11          J. Brandisz-V. Dmitrevszkij: A science fiction országában (Szentmihályi Szabó Péter fordítása)
12          Walt Sheldon: A vadászok (Göncz Árpád fordítása)
13          Urban László: Kozmosz Fantasztikus Könyvek
14          Kuczka Péter: Eurocon

A fordítók között későbbi irodalmi (és politikai) nagyágyúk is helyet kaptak. Ennek a kis alkotó közösségnek fontos lehetett, hogy a hatalom viszonylag kevés korlátot állított eléjük, tulajdonképpen cenzúra sem volt, és a politikai hatalom változó erőviszonyai vagy a direkt szovjet befolyás ezen a területen kevésbé érvényesült[1]. Nem kellett patikamérlegen mérni, hogy a megjelent művek között a baráti országok hangsúlyosan képviselve legyenek. Attól sem kellett tartaniuk, hogy a Coca Cola mámor megfertőzi az olvasókat, és emiatt megrovásban részesítik őket. Úgy gondolom, hogy a Kozmosz Fantasztikus könyvek és a Galaktika szervesen együvé tartozik, és az itt elmondottak mindkettőre érvényesek. A Galaktikát azért gondolom fontosabbnak, mert naprakész volt, és nemcsak novellák, regény részletek, hanem elemző írások, kultúratörténeti értekezések, és irodalomtörténeti áttekintések is megjelentek benne. Igaz, azt is meg kell mondanom, hogy az olvasást nem ezekkel kezdtem. A Galaktika célközönsége főleg harminc alatti fiatalokból állt. Azt hiszem, a rajongók nagyobb része férfi volt, bár nyilván sok hölgy is a fertőzöttek közé tartozott. A sci-fi óriási vonzerejét elsősorban a mássága jelentette. Általában a jövővel foglalkozott, vagy ha múlttal, annak a jövőre vonatkozó hatásai voltak érdekesek. Az is jó volt, hogy a művek ideológiai töltéstől mentesek voltak. Új fogalmakat vezetett be: űrkutatás, csillagászat, fekete lyuk, kvazár, szingularitás, eseményhorizont, exobiológia, robotok és computerek, időutazás, kvantum összefonódás, genetika, mesterséges intelligencia. Ezek a fogalmak ma már mindennaposak, de akkor bizony nagyon új dolgok voltak. A történetek nagy része persze emberekkel történt vagy embercsoportok közötti kapcsolatokkal foglalkozott, akkor is, ha a csoportok egy részét nem embernek hívták. Az első könyv ami nem emberi létformáról szólt az Stanislaw Lem Solarisa[2] volt. Aki csak a filmeket látta, sürgősen olvassa el a könyvet. Szintén fontos fejezete a fantasztikus irodalomnak az emberek és robotok, kiborgok, ember–gép hibridek kapcsolata. Ki ne ismerné a robotika három alaptörvényét? Kicsit mellékszál, de mai kutyakedvelő világunkban igen érdekes, hogy Clifford D. Simak: Város[3] című művében az emberek által elhagyott földet a kutyák foglalják el, akiket aztán a hangyák kezdenek kiszorítani.

Szóval minden előfordul, ami a nagybetűs irodalomban, de ideológia nélkül, általában közérthetően, és rendszerint valamilyen követhető cselekmény is van. Talán csak a szerelem szorul kicsit háttérbe. A kezdetben elég technokrata írások — persze kivétel bőven van — lassan elvesztik domináns szerepüket, és megjelennek a hatalommal, az együttműködéssel, az ellentétekkel foglalkozó írások, de már galaktikus vagy éppen mikroszkopikus méretekben. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy nem vagyunk egyedül, nem vagyunk mindenhatók, és valószínűleg létezik nálunk fejlettebb civilizáció, bár kérdéses, hogy találkozhatunk-e velük. Egész biztos, hogy számunkra főleg kalandot és szórakozást jelentett kezdetben a sci-fi, de el is gondolkoztatott, és sokunkkal szerettette meg az olvasást.

Maga a Galaktika egy ízléses, jól tervezett kiadvány volt, nagyon jó grafikával és dizájnnal. Olcsó volt, és jó volt kézbe venni. Megjelenése nem volt beharangozva, nem volt reklámkampány, nem voltak előzetesek. Egyszerűen csak megjelent. Ahogy ma mondanánk, igény volt rá, és a suttogó propaganda elintézte, hogy a számokat pillanatok alatt elkapkodják. A Galaktika legnagyobb példányszáma meghaladta a 80 ezret, és szerkesztéséért Kuczka Péter több nemzetközi elismerésben is részesült. Amennyire emlékszem, a szerkesztésben több szempont is érvényesült. Voltak tematikus számok, olyanok, amelyek bizonyos szerzőkre koncentráltak, és sima válogatások.

Részlet a Pirx kapitány című magyar gyártású sci-fiből

A 70-es évektől gombamódra szaporodtak a sci-fi könyv- és filmklubok. Ha jól emlékszem, 1973-ban a Közgázon a sci-fi filmklub volt a legnépszerűbb a különböző klubok között. Talán az egyetemi előadásoknál is népszerűbb volt. Aztán lassan eltűnt az újdonság varázsa, a science fiction betagozódott az irodalmi műfajok közé. A kezdetben korlátlannak tűnő válogatási lehetőség is egyre szűkebb lett. Legnagyobb sajnálatomra a science is kezdett elfogyni, és helyét egyre inkább átvette a fantasy. Talán mi is megöregedtünk, már más dolgok jobban érdekeltek minket.

És hadd búcsúzzam a Kiberiádából származó kedvenc idézetemmel, amit a kvarclovag mond, miközben megpróbálja kifosztani Krióniát: „Hogyisne! Gondolkodás nincs, enyém lesz a kincs!” Szerintem jól illik mai világunkhoz.

[1] Ezek az állítások talán több oldalról is megkérdőjelezhetők. 1966-ban megjelent Bulgakov: Mester és Margaritája vagy 1963-ban Szolzsenyicin: Iván Gyenyiszovics egy napja – lektora az a Karig Sára, akinek nagyon sok fordítása jelenik meg a Galaktikában. Azaz az irodalomban sok minden engedélyezett volt. Viszont tudunk könyvekről, hanglemezekről, filmekről, amiket a boltba adás után, az első vetítések után zúztak be, szedtek vissza, vagy tiltottak be.

[2] 1961, Varsó. Első magyar megjelenés 1968, fordította Murányi Beatrix.

[3] Clifford D. Simak: City Gnome Press, 1952. Első magyar kiadás: Kozmosz Fantasztikus könyvek, 1970. Fordította: Kuczka Péter

A poszt címe idézet: Arkagyij Sztrugacki Boris Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik. 1965 Moszkva. Kossuth könyvkiadó, 1971. Fordította: Gellért György.