2019. sze 06.

Opera a vásznon

írta: Reckl_Amál
Opera a vásznon

A Metropolitan Opera élő közvetítéseinek 2019/20-as évada

Töretlenül fennáll a szándékom, hogy minél több embert rábeszéljek az operára. Persze megértem, hogy egy operaelőadás a súlyos zenéjével és nagyívű gesztusaival, no meg sokszor a több órás hosszával elsőre valóban félelmetes lehet. Pláne ma, amikor a koncentrációs képességünk pár perces etapokra van trenírozva. Mivel a lábszagú iskolai ünnepélyek sikeresen építették föl több diákgeneráció immunrendszerét mindenféle ünnepélyességgel, szertartásossággal szemben, a színházi előadásokról már eltűnt a kiöltözés hagyománya; operába még ma is szokás egy fokkal elegánsabban fölöltözni, mint egyébként. Bár személy szerint gyerekes dolognak tartom ezt az ódzkodást, megértem, hogy egy uniformizálódó társadalomban az olyan extravagáns dolgok, mint az opera, értelmezhetetlenségükben taszítóak, de legalábbis idegenek.

Éppen ezért óriási találmány a fejlődés elébe vágni, és a világ egyik leghíresebb operaházaként a csúcstechnológiát a művészet szolgálatába állítani. A New York-i Metropolitan több mint egy évtizede élő közvetítésekkel juttatja el legjobb, legérdekesebb előadásait világszerte a nézőkhöz.

hollandi.jpg

Már Budapesten és számos nagyobb városban is gazdag a kínálat a világ nagy nevű színházaiból élő adásokra: lehet Shakespeare-t nézni világsztár főszereplőkkel Angliából vagy éppen balettet a moszkvai Bolsojból, sőt moziból tekinthető meg pár lenyűgöző múzeum is. Az éllovas mégis a Metropolitan, mert a Live in HD külön műfajt teremtett.

Leplezetlenül azokhoz szól, akik nem igazán járatosak ebben a világban: egy-egy estnek házigazdája van, aki maga is énekes, csak éppen civilben. És itt álljunk meg egy szóra! Bár ők minket képviselnek, bennfentesek. Többségük nem is tud másképpen viselkedni, mint egy éppen nem színen lévő szereplő. Értő Vergiliusként vezet minket végig a felvonásokon: élő operakalauzként meséli el a cselekményt és teszi föl a kulisszatitkokra vonatkozó kérdéseket a szünetekben, valóban a kulisszák mögött a föllépőknek. Nem zajlik ilyenkor világmegváltás, mégis át lehet érezni a Metropolitannek a fennköltségét. A mikrofon előtt izgatottan áll, aki előbb még földi halandóknak elképzelhetetlen magas C-k között diadalmaskodott nagy hatalmú istencsászárként. A legjobb értelemben vett multikulti valósul meg: a Metropolitan szereposztásaiban csak a képességeknek van jelentősége. Így pár perc alatt mindenféle beütésű angolt hallhatunk, sőt mindenféle nyelven elmondott kis üzeneteket is.

Szót kapnak a láthatatlan alkotók is: rendezők, jelmez- és díszlettervezők magyarázzák el a koncepciójukat. Láthatjuk az első vázlatokat, ahogy azt is, hogyan alkalmazzák a legújabb technológiákat a művészetükben. A legkisebb részletekből sem hiányozhat a grandiózusság: a jövő áprilisban újra közvetített Tosca második felvonása az Angyalvárban játszódik például. Ennek jellegzetes szobrát 3D nyomtatóval varázsolták a színpadra.

Hamarosan kezdődik az új évad, a nem New Yorkban élő nézők október 12-től nézhetnek meg két-három hetente egy-egy újabb előadást. A magyarországi vetítésekből nincs sok, általában három alkalommal lehet egyet-egyet megnézni. Ezek közül az első élő, a többi ennek az ismétlése. Már jó előre kihirdetik, mik lesznek, és az első reakció az, hogy mindent meg kellene nézni. Aztán kiválogatja az ember azokat, amelyeket tényleg meg is akar nézni. Érdemes gyorsan mozdulni, mert különösen az élő adásokra pillanatok alatt elfogynak a jegyek.

Erős szezonnak nézünk elébe. Olyannyira, hogy hiába vannak már hónapok óta kinyomtatva a jegyek a kiválasztott estékre, nem múlt el az érzés, hogy mégiscsak meg kellene még ezt is meg azt is, de leginkább mindent nézni.

Elsőként az egyik legfontosabb kortárs operaszerző Philip Glass Ehnaton című darabját nézzük meg, amely egyúttal premier is lesz a Metben, így most csak egy korábbi előadásból tudok ízelítőt mutatni. Egyúttal fölvehetek egy új nyelvet, amelyet az operaszínpadon hallgathatok, az egyiptomit.

Utána a várva várt Porgy és Bess következik, főszerepben a már jól ismert, végtelenül szimpatikus Eric Owens, akinek nagyon illik a hangjához Gershwin zenéje. Partnerét, Angel Blue-t még nem ismerjük, de vele kapcsolatban is jó érzéseink vannak.

Wagnerrel eddig 1:1-re állunk egy borzasztó Tannhäuser és egy egészen különleges Walkűr után. Most a Bolygó hollandi legújabb színpadra vitelét nézzük majd meg.

A Stuart Mária nem vadonatúj előadás, de már többször került a Live in HD válogatásba, és még nem láttam, pedig Donizetti I. Erzsébet köré épülő trilógiája csodálatos. A régi előadás előnye, hogy már most bele tudunk nézni. Ami csak félig igaz, mert egészen más szereposztást trombitáltak 2020 tavaszára össze a Metbe.

Persze a rádió már a hatvanas években is adta a Met előadásait élőben a világ nyugati felében, viszont csak a hangot. De az, hogy a teljes előadást láthatjuk, csak pár éve lehetséges. Sőt, igazából többet! A legjobbféle színházi közvetítés ez. Olyasmit látunk, amit helyben nem: az énekes arcát, gesztusait közelről, a színház működését. Így válik a közvetítés külön műfajjá. Még ha az eredeti hangzásért és atmoszféráért személyesen kell elmenni, ezért az élményért érdemes elmenni a moziba. Ahová köztudottan nem kell kiöltözni.

Budapesten az Urániában és a Müpában lehet a közvetítéseket megnézni.

Szólj hozzá

opera zene színház kulturális Metropolitan