Korábbi vendégposztunkban egy óvodás korú gyerek anyja részletezte, mi mindenre kell szerinte ügyelni az általános iskola kiválasztása előtt. Most egy másik nézőpontból egy egyedülálló tantervű iskola énektanára meséli el, hogyan fér meg náluk egymás mellett a gyerekközpontúság és a magas színvonalú művészeti képzés. Milyen kérdéseket érdemes már a döntés előtt föltenni a leendő iskolában, és mire készüljenek a családok, hogy a tanulás ne valamilyen kényelmetlen teher legyen, hanem az ember életének izgalmas, kellemes és hasznos epizódja.

Gyerekjáték!

Mesélj kicsit az iskoláról, ahol tanítasz! Mi a különlegessége a tantervnek? Mitől különlegesek a tanítványaitok? Kiknek ajánlod az iskola speciális osztályait?

Énektanár vagyok egy speciális képzésű általános iskolában.

Ez állami fenntartású iskola, a VIII. kerületben. Két osztály indul minden évfolyamon, a néptáncos osztály, és az énekes iskolás osztály. Én az utóbbiban tanítok, arról többet tudok mesélni. Az énekes iskola egy elég speciális képzés, ahol az egyházzenét felhasználva oktatjuk az ének-zenét, illetve ezen túlmutatva fejlesztjük, neveljük a gyermekeket. Fontos leszögezni, hogy nem egyházi intézményről van szó. Nem is követelmény, hogy a gyermek vagy a család vallásos legyen. Követelmény viszont, hogy az évi 8-9 kötelező szolgálaton a tanuló megjelenjen, és a képességei szerint teljesítsen. Itt liturgikus szolgálatokról van szó, vagyis templomi éneklésről.

Ezzel biztosítjuk, hogy a megtanult zene nem „konzerv” lesz, nem önmagáért lesz, hanem az adott helyen és időben funkcionálissá válik, ettől minden a helyére kerül, értelmet nyer.

Persze, nemcsak egyházi műveket tanítunk, hanem népdalokat, műdalokat is. Könnyűzenét viszont nem. Minden osztálynak van egy zenei osztályfőnöke, aki 1-8-ig tanítja az éneket, hangképzést. Egy-egy énektanárnak legfeljebb 2 osztálya van. Így megvan a gyermekeknek az állandóság a teljes időszak alatt, és a kollégáknak is több figyelmük jut az osztályukra.

Nagyon sokszínűek a tanítványaink. Vannak azok, akik az énekes iskola miatt jönnek hozzánk a város egyik vagy másik pontjáról. Mások az iskola színes, barátságos légköre miatt érkeznek. Mióta a néptánc tagozat is teljesen kiépült, egyre többen érkeznek emiatt is. Vannak körzetes gyermekek is, sokan nagy zenészcsaládi tradíciókkal.

Az énekes osztályok meghallgatásán a legfontosabb szempont, hogy szeressen énekelni a gyermek. Az egészhez legyen kedve, különben csak szenvedés lesz a 8 év. A gyereknek is, a tanárnak is, a szülőnek is. Ha szívesen csinálja, egy egészen új világ nyílik ki előtte.

Sokat hallani a gyerekek túlterheléséről. Hogy bírják a gyerekek a próbákkal és a fellépésekkel járó plusz munkát? Mit tehetnek a tanárok, hogy ne rontsa le az iskolai haladást az éneklés?

Egyik oldalról ott van az, hogy a gyermekek gyermekkora a legfontosabb, másik részről meg az, hogy gyermekkari tapasztalatot, kisfiúként szólót énekelni, színházban gyermekszínésznek lenni, ezeket nem lehet 20 évesen bepótolni. Most, vagy soha.

Azok az énekes iskolások, akik csak az iskola alapképzésben vesznek részt, átlagosan vannak terhelve, hiszen a havi egy alkalommal kötelező szolgálat, évi két szólókoncert, és egy év eleji meg egy év végi közös nagy mise nem nagyon megterhelő. A rendszeres elfoglaltságok közé tartozik még a kiscsoportos hangképzés, amit általában nagyon élveznek a gyermekek. (Azért ez sem jellemző az általános iskolák nagy részében.)

Azoknak, akik részt vesznek az iskola koncertegyüttesének, a Nagyműhelynek a munkájában, már más terhelésre kell számítaniuk. Ők heti négy órát próbálnak, és rendkívül sok koncertjük van egy évben.

Nekik olyan élményekben van részük, ami más módon megszerezhetetlen. Tavaly Svájcban koncerteztünk, idén egy nagyszabású táncprodukcióban énekeltünk a MÜPA-ban.

Most készülünk Kodály: Háry János című daljátékának bemutatására az iskolában, és az év végén lesz még egy Purcell: Dido és Aeneas bemutató is. Ezekben nemcsak a koncertegyüttes tagjai szerepelnek. De minden évben énekelnek két nagy, négyszólamú, zenekaros misét, egyet karácsonykor, egyet húsvétkor.

Ezek a tanulók jobban le vannak terhelve, mint a többiek. Az egész iskola filozófiája az, hogy teret kell adni a gyermekek tehetségének, így elfogadóbbak az énekes gyerekekkel is, és bizony nagyon büszkék rájuk a tanítók, tanárok, osztályfőnökök, vezetők. A suli nem egy versenyistálló. Mégis, aki tanulni akar, annak megvan a lehetősége.

Előfordul, hogy valaki kilép a koncertegyüttesből, hogy tanuljon. Hogy jobb jegyei legyenek. Sajnos, azonban még nem volt példa olyanra, hogy az ilyen növendéknek javultak volna az eredményei. Ezek a gyermekek olyan fegyelmet, figyelmet, memóriafejlesztést, olvasási készségfejlesztést tanulnak és gyakorolnak folyamatosan, nem beszélve a zene egyéb jótékony hatásairól, amiket önkéntelenül is használnak a többi területen is.

Mely szempontok a legfontosabbak, amikor általános iskolát választanak a szülők? Honnan érdemes előre tájékozódni?

A legfontosabb, hogy olyan helyre menjen a gyermek, olyan szakterületet válasszanak neki, amit szeret csinálni.

Ha nem szeret énekelni, nem szabad zenei osztályba íratni, akkor sem, ha a szülő szimpatikusnak találja a képzést. A gyermeknek nyolc évig ezt kell majd emelt órában csinálnia.

A másik, ami nagyon fontos, hogy ne utazzuk át a gyerekkel az egész várost. Először is azért, mert fárasztó neki. Másodszor felesleges. Harmadszor a barátok nagyrészt az iskola környékén fognak majd lakni, ha túl messziről járnak, elszigetelődik a többiektől. Persze idővel előfordulhat költözés, de addigra kialakulnak a kapcsolatok, megnő a gyermek, így ez újabb mérlegelést jelent majd az adott helyzetben.

A harmadik legfontosabb, hogy tanítót kell választani. A tanítók lesznek napi 8 órában a gyermekkel. A szülőnek rájuk kell bíznia a csemetét, kell, hogy bízzon bennük. Ha minden nap megkérdőjelezi a munkájukat, az senkinek sem jó. Olyat válasszanak, akit a gyermek és a szülő is elfogad.

Az iskolák mindig tartanak nyílt napokat, ezekre lehetőleg menjenek el. És vigyék el a gyermeket. Üljenek be órákra, ha van a gyermekeknek játszóház a leendő tanítókkal, azokra is menjenek el. Ha nincs, akkor is keressenek alkalmat arra, hogy megismerkedjenek a tanítókkal. És ne csak a szülők, a gyermek is. A benyomásokat otthon beszéljék meg. Nálunk van játszóház is, a körzetes óvodák nagycsoportjai is jönnek látogatóba, van nyílt nap, van meghallgatás az énekes és táncos osztályokba.

Mire érdemes a nyílt napon figyelni? Milyen kérdéseket érdemes a nyílt napon tisztázni?

Szerintem nagyon fontos megnézni a gyermekeket. Hogy hogy érzik magukat az iskolában. Milyen az épület hangulata. Nyilván nagyon ritka a hi-tech iskola manapság, a mienk sem az. Néha toldozott-foltozott. De színes, vidám, élhető és tiszta. Nincs minden asztalon laptop, de nem is tragédia, ha kiborul az almalé. Kinek mi az elsődleges szempont. Érdemes kicsit elengedni a gyermekünk kezét, és egy métert hátralépve figyelni, hogyan viszonyul a tanítókhoz, a gyerekekhez, az épülethez.

Mindenképp tisztázni kell a speciális kérdéseket. A szülő bemehet-e az épületbe, felmehet-e a teremhez? Egész napos iskola van, vagy napközi? Mit szeretnek a tanítók, ha korán hazaviszik, vagy ha 4-ig marad? Mik a szakirány különleges elvárásai? Milyen különleges elvárások vannak? Általában egy jó tanító egy mélyrehatóbb beszélgetésben ezeket el szokta mondani. Érdemes erre időt szakítani. Így a személyiségéről is képet kaphatunk, és információkat is kaphatunk.

Milyen elvárásokkal fogadjátok a kis elsősöket? Mi az, ami megkönnyíti a gyerekek dolgát a kezdetekben?

A tanítók dolga az első néhány hónapban, hogy egy csomó különböző gyermekből osztályt kovácsoljanak. Én csak az énekórákon tudok ebben segíteni, illetve azokon látom a folyamatos fejlődést.

Az nagyon hasznos, hogyha a gyermekeknek van feladattudatuk. Ez nem olyan nagyon bonyolult, mint amilyennek hangzik. A lényeg, hogy néha olyasmit is meg kell csinálni, amihez az adott pillanatban nincs kedvük.

Mit lehet ezen gyakorolni? Játékok elpakolása. Bármilyen segítség otthon. (Sepregetés, mosogatás, közös főzés…) Hogy amikor a szülő kéri, akkor segítsen. Fontos, hogy tudjon önállóan öltözni-vetkőzni. Tornaórára, udvarra, uszodában… (Nálunk elsőben most öltözési verseny van. Aki kész, felírja a táblára egy szívecskével.) Jó, ha képes ellátni magát, azaz kifújni az orrát, kezet mosni egyedül, használni a WC-papírt. Tudja és merje elmondani, ha baja van. Ez nagyon fontos. Mindent meg lehet oldani, amiről tudunk.

Vannak gyerekek, akiket megvisel az iskolakezdés. Ezekben az esetekben segítség lehet, ha nagyon pontosan informáljuk a gyermeket. Vagyis megmondjuk neki, pontosan mikor fogunk érte menni, ki fog érkezni. És ezt — amennyire lehet — igyekezni kell be is tartani. A kezdeti időszakban ez elengedhetetlen, de érzékenyebb gyermek esetében később is nagyon fontos.

Az iskola jó dolog. Jó oda járni. Ez a legfontosabb. Nem a plusz nyelv, plusz matek, zseniképzés. Minden gyermeknek azt kell csinálnia, amiben örömét leli. Ebben néha egy tanár személye a kulcs, néha maga a terület. Az általános iskolában ezt kell megtalálni. És megszeretni a tanulást. A legnehezebb dolog, hogy ezt megtaláljuk.