Saját zsebből
Mennyit ér a színház?
Október vége óta pánikhangulat uralkodik a magánszínházaknál. Ekkor derült ki, a kulturális tao mai formájában megszűnik. Hiába ígérte a kulturális kormányzat, hogy a pénz nem vész el, azóta sem tudni, mi lesz helyette, milyen rendszerhez kell igazodniuk a tao egykori kedvezményezettjeinek.
Pillanatkép az Amadeusból - A Belvárosi Színház első rangú előadásából
Ez persze a teljes színházi szakmát megrázta, de az állami vagy önkormányzati üzemeltetésű színházak ki tudják pótoltatni fenntartóikkal a hiányzó összeget, illetve kőszínházak esetén más kedvezmények is segíthetnek. Ám a magánvállalkozások bevételeik 40%-át nem tudják egyik napról a másikra előteremteni.
A kulturális taót a szakma ünnepelte; kiváló konstrukció volt. Igazi vérpezsdítés a nehezen finanszírozható előadóművészetekben. A jegybevételeknek akár 80%-a juthatott pluszban a támogatóktól, amelyek pedig egy részét ennek leírhatták társasági adóalapjukból. A magánszínházak - mint például az Orlai Produkció otthona, a Belvárosi Színház, az Átrium, a Centrál Színház, a Rózsavölgyi Szalon, a Szkéné vagy a Stúdió K - között egészséges verseny alakult ki, a színházlátogató pedig örömmel dúskálhatott a hagyományos kínálat mellett ezekben a sokszor újfajta előadásokban.
Paul Foster kortárs abszurd tragikomédiáját, az I. Erzsébetet a Szkéné játssza megérdemelt sikerrel
A kulturális tao megszüntetését hivatalosan a visszaélések elburjánzásával magyarázták. Kétségtelenül léteznek olyan előadások, amelyeket soha egyetlen néző sem látott, merthogy sosem jöttek létre. Néhányan a darab helyett egy egzotikus távolságban lévő országban zajló turné illúzióját játszották el például. Jogos, ha a kulturális kormányzat nem akarja csalókra elherdálni az adóforintokat. De ahelyett, hogy a szabályokat szigorították volna, csak a finanszírozás ezen formáját húzták ki következetesen a törvény szövegéből.
Az ismeretlen a különleges hangulatú Rózsavölgyi Szalon egyik legünnepeltebb előadása volt
A magánszínházak még így, két héttel 2019 előtt sem tudják, miből működnek majd. A színházi évad szeptembertől júliusig tart, tehát amikor az éppen futót tervezték, még nem tudhattak erről a változásról. A költségvetésekben még nem számoltak, számolhattak azzal. A felelősségteljes menedzsment csak a legrosszabból indulhat ki: a társulatok működését veszélyezteti a rendezetlen állapot az új év első hónapjaiban, ezért közönségükhöz fordultak. Van, ahol támogatói jegyeket lehet vásárolni, máshol adományokat várnak. De több új bemutató is elmarad, és a tervezett előadásszámokat is csökkentették. Ezekre az előadásokra eddig sem lehetett a legolcsóbban jegyhez jutni, de 10-20%.os áremelést volt, aki már bejelentett. Kérdés, hogy a kultúrát fogyasztó közönség meddig képes lépést tartani ezekkel az áremelésekkel.
Blogunk arra kéri a kedves olvasókat, szavazzanak, mi az az ár, amelyet egy színházjegyért még hajlandó megadni.