Magyar szemmel nem könnyű megérteni az Ibériai-félsziget nyelvi sokszínűségét. És különösen nehéz megértenünk ezeknek az ibériai nyelveknek az ottaniaknak magától értetődő egymás közötti átjárhatóságát. Talán ezért is van, hogy a magyar közönség figyelme mintha elsiklott volna Lorca galego nyelven írt versei felett, minta nem vették volna komolyan, hogy Lorca ezeket a verseket nem spanyolul írta, hanem galegoul. Pedig ezek a versek szándékos nyelvválasztás következtében jöttek létre, a költő egyfajta tisztelgésnek szánta őket a galego kultúra és nyelv előtt.

 Frederico García Lorca (1898 - 1936)

A XX. század elején sorra fedezik fel vagy fedezik fel újra a középkori és reneszánsz portugál szerzőket, akik vagy valamennyire galegonak is voltak tekinthetők, vagy legalább a galego kultúra örököseinek. Lorca többször is ellátogatott Galíciába, és lenyűgözte (mint azt ő maga írja) a táj, a zene, az ott élő emberek különös sorsa. Santiago városa is erősen hatott rá a maga megragadó hangulatával. A Lorcát Madridban körülvevő művészekből álló társaságnak számos galego tagja volt, akik folyamatosan ébren tartották Lorca érdeklődését a galegok iránt. A Hat galego vers egy tudatosan összeállított versciklus, amely témájában, nyelvében, versformáiban megidézi a galego élet helyszíneit, tiszteleg a galego irodalom kiemelkedő személyeségei előtt. Lorca a saját leleményével, saját költői erejével és tekintélyével emeli a galego nyelvet és költészetet a legmagasabb irodalmi rangra. A galego tehát semmiképpen sem nyelvjárás, éppen a galego önállóságát akarja szolgálni Lorca nagyvonalú gesztusa. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szövegekből megjelenés előtt anyanyelvi szerkesztő kigyomlálta a túlságosan spanyolosnak vélt kifejezéseket.

A most elkészült fordítás törekszik megtartani ezt az utalásos rendszert. Visszaadja az ismétléseket (a régi galego vers ugyanis egy különös ismétléses struktúrára épült), a versformákat, a galego elnevezéseket. Buenos Aires például a galegoknak galego város, olyan sok kivándorló lakja, ezért fontos, hogy ők a saját nyelvükön nevezik meg (Bos Aires). Külön vers eleveníti fel a középkori formákat, külön vers idézi meg Santiago városát. Van, amelyik Rosalía de Castro előtt tiszteleg, ő volt a modern galego költészet megteremtője. Egy másik vers az Ernesto Perez Guerra nevű barátot szólítja meg, aki a már említett galego körhöz tartozott.

Santiago egyik fontos tere (Quintana dos Mortos)

De a legjobb az, hogy ez a sokféle utalás és tisztelgés nem idegen testként van jelen a szövegben, sőt nem is választhatók el egymástól mereven ezek és az egyéb versépítő elemek. Az első vers Santiagóról szól, és Galíciában – kis túlzással – tényleg mindig esik az eső a közeli óceán miatt. Ez tehát a helyszín, amely annyira magával ragadó. A vers ugyanakkor a középkori versekre jellemző ismétléses struktúrákat használ, nem maradéktalanul, de felismerhetően. A középkori költészet egyes hívószavait is megidézi Lorca, de a képalkotása már ízig-vérig huszadik századi. Mintha Lorca átszűrte volna magán a hagyományt, és aztán ennek a hagyománynak bizonyos elemeit felhasználva felépítette volna a galego Lorcát, legalábbis hat vers erejéig. A többi vers más hagyományokat emel be az asszociációs térbe, más hangsúlyosan galego helyeket és tájakat említ, hogy aztán ebből a sokféle elemből felmutasson valami mellbevágóan eleven egészet, amely mintha bizonyítéka volna egy lesajnált nyelv kifejezőerejének, egy nép élni akarásának. Nagyszerű költői játék ez, hagyomány és Lorca, elsőrangú költészet. Galegoul. Következzen itt a ciklus első verse Mohácsi Árpád fordításában. (Hamarosan megjelenik a kötet.) Hallgasd meg az eredetit.

Madrigál Santiago városának[1]

Santiagóban esik
drága kis virágom.
Párán fehér kamélia
nyíl borongó napsugáron.

Santiagóban esik
a sötétben éjjel.
Álom- és ezüstfűszálak
nőnek az üres holdfénnyel.

Nézd, az utca áradás,
jajkő kristály alatt.
Nézd, a tovatűnő szélben
tengered hamva árnyalat.

Tengered hamva árnyalat,
Santiago, borús nap.
Régi hajnalok harmata
félve szívemben helyet kap.

 [1] Madrigal á cibdá de Santiago