A dolgok valahogy mindig összeérnek. Anyám egy életen át tanított egy gimiben, mindig voltak olyan diákjai, akikkel egészen kivételes módon tudtak hatni egymásra. Gallai Zsófia az egyik utolsó ilyen tanítványa volt. Aztán úgy alakult, hogy nekem meg Zsófi lett a magyartanárom. Most őt kérdezem a magyartanítás rejtelmeiről.

Milyen egy alternatív suliban magyart tanítani? Mi az, amit ti, például, máshogy csináltok a magyartanításban?

Munkás. Egyrészt mindig igyekszünk alkalmazkodni a tanulócsoport szintjéhez, érdeklődéséhez, tehetségéhez. Volt pl. olyan osztályom, ahol túlnyomórészt filmrajongók ültek a padban, náluk nyilván érdemes volt nagyobb hangsúlyt fektetni a feldolgozásokra. De akármerre is leng ki az inga, arra ügyelünk, hogy a végeredmény nagyjából ugyanaz legyen.

Aztán — főleg az első időszakban, 7.-től 10.-ig — kevés a hagyományos a frontális óra, szeretnénk ugyanis megtanítani a gyerekeket a szövegekkel szöszölésre (ahogy a matekpéldával is egy idő után egyedül kell maradni), az anyaggyűjtésre, a nagyobb lélegzetű munkák aprólékos előkészítésére stb. Van tehát sok egyéni, pár- és csoportmunka.

A tantárgy neve egyébként Művészetismeret-Kommunikáció, nagyon sok művészettörténet van benne, de éppen ezért tartjuk az időrendiséget, irodalom, ill. művészettörténetet tanítunk teret adva az önálló alkotómunkának is. Az óraszámok is a saját kerettantervünkhöz igazodnak. A nyelvi előkészítő évben Praktikus tanulás tanítunk — tanulásmódszertant főként irodalmi-nyelvi példákkal.

A suliban minden évben vannak központi témahetek, ezeknek a témáját minimum évtizedenként teljesen megváltoztatjuk. Egy időben nagyon sikeres volt a görög témahét poliszalkotással, drámarészletírással és előadással, vázakészítéssel stb. stb. Most minden évfolyam az evéssel kapcsolatos témával foglalkozik. 10. évfolyamon az alkohol a téma, ezen belül rengeteg irodalmi/művészeti/filmművészeti vonatkozással, feladattal.

Művészetből legalább három portfóliót is kell készítenie minden diáknak (Biblia, Shakespeare, avantgarde). A 10. évfolyam második harmadában kisérettségit tesznek a diákok, 5 tárgyból hármat kell választaniuk, tehát nem mindenki vizsgázik mindenből. A művészet kisérettségi témáját 2 hónappal a megmérettetés előtt kihúzzák a diákok (pl. fény, hősiesség, istenek világa), s két kötelező konzultáció után egy 20 perces gazdagon illusztrált kiselőadást kell tartaniuk belőle.

Az írásbeli egy reneszánsz vagy barokk festmény elemzése, melyet gépbe kell helyben írni (mindenki tanul gépírást).

Az utolsó két évben nem egyszerűen fakultációban készülnek az emelt szintű érettségire a magyart (matekot, törit, gazdaságot) választók, hanem évfolyamszintű tagozatokon, heti hat órában. Ez nagyon eredményes tud lenni, az idei tagozatomból, hárman maximális pontot kaptak a szóbelin.

Az iskolába frissen bekerülő gyerekek mennyire kaphatók az olvasásra? Miket olvasnak, ha olvasnak?

Érdekes módon az utóbbi években, valószínűleg az egyre nagyobb túljelentkezéssel összefüggésben ez javulóban van. Sokan olvasnak, főleg ifjúsági regényeket és/vagy a friss sorozatokat. Némelyeknek már a Harry Potter is passzé. Most nagyon megy a Percy Jackson pl. Persze akad olyan diák is, akinek egy 40 oldalas mű elolvasása már leküzdhetetlen feladatnak tűnik, és most nem dyslexiásról beszélek. Reneszánszát éli a képregény és a krimi, a mívesebb és a teljesen gagyi egyaránt. Nagyon vevők az összeesküvés-elméletekre, amiben ilyesmi akár csak nyomokban jelen van (Dan Brown pl.), már jöhet. 20-21. századi irodalom jöhet csak szóba, ha maguk választanak. De meggyőződésem, hogy aki olvas ebben az életkorban, azt finoman lehet terelgetni más irányokba is.

A gyerekek újabban rengeteg kütyüt használnak. Állandóan az interneten lógnak. Kell erre reagálnia az oktatásnak?

Nem lehet nem tudomásul venni. Mi most elindultunk a digitális iskola irányába, minden osztályteremben van Wi-Fi elérhetőség. Nyilván a mi tárgyunkat érinti legkevésbé (és én amúgy is kétlelkű vagyok ez ügyben), de használunk olyan programokat bizonyos tananyagok feldolgozásához, amelyek a digitalizáció irányába mutatnak (Prezi, Sutori, Kahoot stb.). Létezik és a természet-, gazdasági ismeret-tanárok gyakran, mi ritkábban de rendszeresen használjuk a digitális osztálytermet (Teams). A gyerekek közül elég sokan tudják helyén kezelni a dolgokat, de az igazi függőkkel meggyűlik a bajom/bajunk. Van, aki sokkal szívesebben olvas el egy novellát, ha azt a telefonján teheti.

Mi ez a felhajtás a kötelezők körül?

Nem felhajtás — jogos megújítási vágy. Egyre kevésbé hiszek a kánonban, miközben életemet meghatározó műalkotásokról beszélek. De nincs mit tenni, be kell látni, bizonyos művek annyira távol kerültek a mától, hogy le kell mondanunk a kötelezővé tételükről. Ennek több oka van, de a legfontosabb szerintem nyelvi, egy 19. századi alkotás egy mai diák számára ómagyarul van. S ezen nem segít a szókincsfejlesztés. Valószínűleg ki kell cserélni az évtizedes kötelezőket, főleg az általános iskolában. Ha tetszik, ha nem, az Egri csillagok ideje lejárt, amúgy sem problémátlan alkotás.

Mit gondolsz a nyelvtan tanításáról?

Erősen köti az érettségi, még mindig sok benne a grammatika — vagy legalábbis a tanárok nagy része így érti. Egyébként a kimeneti szabályozás visszahat az innovatív kerettantervekre, olykor felülírja azokat.

Mit kellene máshogy csinálni?

Merészebben elszakadni a történetiségtől, és sok kreatív feladatot adni a diákoknak — ismerjék meg az alkotás örömét. A többit próbáljuk csinálni.

Oké, de ha nem kronológia szerint tanítasz, akkor hogyan?

Pl. modulokban (HEFOP-os kísérlet is így gondolkodott). Ezek lehetnek tematikusak, mondjuk pl. női sorsok a 19. sz. irodalmában (Nóra, Egy tiszta nő, Anna Karenina, Emilia Galotti, Bovaryné) vagy természetábrázolás a képzőművészetben, vagy elidegenedéstörténetek stb. És lehetnek műfaji, illetve műnemközpontúak, nagy drámakorszakok, elégiaköltészet, akár koncentrálhatnak verstípusokra: létösszegző költemények. Rengeteg lehetőség van. Ám az utolsó időben mindenképpen rendet kell rakni, s elhelyezni az időben is a tanultakat.

El tudod képzelni, hogy akkor is működik az iskola, ha nincsenek tantárgyak? Neked mennyire fontosak a keretek?

Hát tantárgyak nélkül nehéz, legalábbis tantárgycsoportokra szükség van. De lehet, hogy mai szemmel ez vaskalaposság. Persze olyat el tudok képzelni projektfeladatként, hogy pl. megnézzük a fényt több aspektusból, mit jelent ez fizikus szemmel, hogyan játszik szerepet a fotózásban, a képzőművészetben, a film világában, mi mindent jelenthet átvitt értelemben, s ezekkel e jelentésekkel hogyan él a művészet.

Én a tágítható, átjárható keretekben hiszek. Tehát legyen néhány betonbiztos cölöp, de köztük nem feltétlenül a legrövidebb távolságban kell felhúzni a kerítést.

Ha rajtad múlna, akkor mit vennél bele a nyelvtantanításba? Vagy milyen szempont szerint változtatnál rajta?

Sokkal több általános nyelvészetet, pici nyelvfilozófiát, nyelvek összehasonlítását, nyelvekben való gondolkodást, sok-sok nyelvi játékot. Az érdekességek felől közelítenék. A nyelvtörténet száraz leírása helyett pl. a próbáljunk így beszélni nyelvhasználói szemléletet tartanám elsődlegesnek.

Nálatok mennyire van elidősödve a tanári kar? Jönnek hozzátok pályakezdő fiatalok?

Hát bizony az alapítók és a hőskor tanárai (1991 óta működünk) számára elérhető közelségbe került a nyugdíj. Vannak fiatalok, inkább a középgenerációból vannak most kevesen. Az iskolacsinálás öröme helyett a munkavállalói szellem ma már az uralkodó. Persze lehet, hogy ez törvényszerű.

Tanárként nagyon sok pluszmunkát jelent nálatok tanítani egy hagyományos gimihez képest? Van az iskolának valamilyen programja a tanárok kiégése ellen?

Igen sokat. Soroljam? Rendezvények, programok sokasága, pályázatok, témahetek, projektfeladatok, Erasmus-programok, diákcserék, differenciálás, állandó kapcsolattartás a szülőkkel, Huhogás (értekezletek csütörtökönként) szöveges értékelés évente kétszer (írói munkásságom része, szoktam mondani), most hirtelen ezek jutnak eszembe.

Igyekszik a vezetőség némi felüdülést biztosítani továbbképzéssel, laza együttlétekkel, de már ez is inkább megterhelő (bár csak a magam nevében beszélhetek). Inkább nincs.