100 éves és még mindig túl merész? — áll az aktuális Egon Schiele kiállítás plakátján, melyet a művész halálának centenáriumára rendeztek. Ez a felirat azonban nem akárhol helyezkedik el a hirdetésen, hanem az ábrázolt testek nemi szerveit takarja el az érzékenyebb szemek elől.

Egyedül Bécsben — Schiele városában — nem cenzúrázták a plakátokat, de már a szomszédos Németországban le kellett ragasztani a szeméremtesteket ezzel az egyébként marketingszempontból ügyes mondattal. Nem beszélve Londonról és persze Amerikáról, ahol szintén megemlékeznek a művészről.

A bécsi közönséget azóta a világ szabadgondolkodói ünneplik mondván, ha Egon Schielét nagy művésznek tekintjük, akkor sajnos az emberi anatómia iránti mohó kíváncsiságát is el kell fogadnunk, hiszen ez alkotásainak velejét teszik ki. Schiele az aktképei nélkül nem értelmezhető. Ha nem szeretjük az ennyire explicit meztelenséget, miért tisztelgünk a művész előtt? Nem éppen azzal leplezi magát Schiele aktjainak elutasítója, hogy nem érti a művészetét?

Másrészt valóak-e ezek a nagyon kitárulkozó emberalakok a közterekre, a buszmegállókba vagy a sokemeletes házak falára óriásplakátként? Nem biztos, hogy mindenki látni akarja. Akit érdekel, menjen el a múzeumba! Nem biztos, hogy ezeket a képeket mindenki akkora műnek tartja, hogy ne öncélú pornográfiát lásson bennük. Ahogy Schiele kortársai is egyébként. Többször perbe is fogták az 1910-es években. Csak rövid élete legvégén ébredtek rá lassan a kortársak, hogy Schiele nem csupán egy provokátor, de munkái elemzése útján mélyebb rétegek tárhatóak föl, mint az emberi test pőresége. De csupán azért, mert számos műértő méltatja, biztos, hogy ezt kell látnia a gyerekeknek vagy éppen a vallásos embereknek?

A képek után szavazatával is elmondhatja véleményét.

A képek eredetije a bécsi Leopold Múzeumban tekinthető meg.

Arra kérjük tehát a blog olvasóit, foglaljanak állást e kérdésben, amely a német ajkú világ művészeti életét hergeli jelenleg.