2020. jún 05.

Új fejlemények a magyar őstörténet kutatásában

írta: Mohácsi Árpád
Új fejlemények a magyar őstörténet kutatásában

Németh Endre áttekintése az elmúlt évek fejleményeiről

Németh Endre, a Karakter blog rendkívüli és meghatalmazott ősmagyar referense, áttekintést nyújt az elmúlt évek legfontosabb kutatási eredményeiről az őshaza és eleink kutatása területén.

Mit tudunk az Árpádok eredetéről?

Lépjünk egyet vissza, és kezdjük azzal, hogy miért fontosak az Árpádok a magyar történelemben. Magától értetődő, de mégis érdemes elmondani, hogy az Árpádok dinasztiájának egyszerre van különleges szerepe a magyarság politikai és nyugati integrációjában.

Álmos vezetésével alakult meg Etelközben a vérszerződéssel a Magyar Nagyfejedelemség, amely már magán viselte az államiság legfőbb jegyeit. Az Árpád vezette honfoglaló törzsszövetség rendkívül komoly fizikai, hadászati és szervezési teljesítményt nyújtott, amikor elfoglalta a Kárpát-medencét. István döntése a kereszténység felvételéről, azon belül pedig a római változat választása véglegesen a Nyugathoz kötötte a magyar fejlődési pályát.

 rakamaz11.jpgTurul (rakamazi hajfonatkorong)

István király intelmei is komoly szellemi teljesítménynek számít….

Igen. Ez az első kormányzati vagy politikai filozófiai elemeket tartalmazó mű Közép-Európában. Szinte biztosan állítható, hogy az Intelmek nemcsak keresztény elemekből építkezett, hanem István saját gondolataiból és családi tapasztalataiból.

Talán két elemet érdemes kiemelni a meglepően modern szellemi műből. István így ír a főemberekről: „Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba”. Modern fogalmakkal ezt úgy fogalmaznánk meg, hogy a legfőbb politikai hatalom korlátozására és az autonóm intézmények tiszteletére buzdít István.

Németh Endre: matematikus, informatikus, populációgenetikai modellezéssel és elemzéssel foglalkozik.

ne.JPG

Illetve István számára nem öncélú a külföldiekkel való együttműködés, hanem az ország javát szolgáló befektetés, ha azok értéket teremtenek. „Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról.”

Az Árpádok teljesítménye annyira komoly, hogy Sudár Balázs felveti annak a lehetőségét, hogy az Árpádok valóban egy komoly politikai és szervezési tapasztalatokkal rendelkező fejedelmi vagy királyi dinasztia leszármazottai voltak, ahogy tulajdonképpen a krónikák is egybehangzóan állítják.

Térjünk vissza az Árpádok eredetére. Milyen speciális jegyeket tudhatunk?

Kezdjük ott, hogy egy politikai közösség életében a dinasztia, a politikai elit és maga a tágabb közösség nem feltétlenül jelent azonos etnikai keretet. A mai bolgárok nyelve egy szláv alapnépességtől, önelnevezésük pedig a szlávokba olvadt bolgár-török politikai elittől származik. De hasonló jelenséget figyelhetünk meg a latin nyelvű franciák esetében, akiknek az önelnevezése germán frankoktól ered.

Hangsúlyozni kell azonban, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a politikai elit olvad be nyelvileg a többségi népességbe. Nem kevés példa van ennek ellenkezőjére. Ilyenek például az anatóliai törökök, akik sikeresen asszimilálták nyelvileg a többségi, mediterrán őslakosságot.

Dinasztia és vezetett nép eltérésére talán a legismertebb példa az Orosz Birodalom előzményeként felfogható Kijevi Ruszt, megszervező Rurik dinasztia volt. A Rurik dinasztia ugyanis varég, vagyis viking eredetű volt. A genetikai adatok is megerősítik a Rurikok skandináv származását. Fontos azonban megjegyezni, hogy elgermánosodott finnugorok lehettek a Rurikok apai vonalú ősei, mert a Rurikok az N haplocsoporthoz tartoztak. Úgy néz ki nemcsak rozzant és megtört emberek és népek körében fordult elő az Európában a finnugor migrációs markernek tartott N haplocsoport. A halszagú rokonság ellen berzenkedők figyelmét arra szeretném felhívni, hogy az N haplocsoport dominálja a világ egyik, első történelem előtti „országát” a Liao folyó partján, Mandzsúriában, a Koreai-Félszigettől nem messze.

Kicsit elkalandoztunk…

Igen, térjünk vissza az eredeti kérdéshez. Az Árpádok eredetmondájaként felfogható Turul-monda legközelebbi párhuzamai, — a monda motívumrendszere alapján — iráni és török népek között található meg. Bár könnyen lehet, hogy nincs oksági összefüggés, mégis megemlíthetjük, hogy mindez a genetikai adatokkal is összhangban van, a genetikai adatok alapján ugyanis az Árpádok eltörökösödött irániak lehettek.

Sudár Balázs véleményünk szerint kiváló érzékkel szúrta ki az Árpádok eredetéről szóló leginformatívabb tudásmorzsákat. Úgy tűnik, hogy a turul mint személynév, és mint madárnév előfordulása távolról sem volt mindennapos a sztyeppei univerzumban. „Két térbeli és időbeli folt rajzolódik ki a jelenleg ismert adatok alapján. A korábbi a 8–11. századhoz és a Kaszpi-térséghez köthető,… a későbbi említéscsokor Turkesztánhoz és a poszt-ujgur időszakhoz, a 9–14. századhoz”. Etnikumokra fordítva mindez úgy néz ki, kifejezetten az ujgur-oguz népességre jellemzők ezek a jelenségek.

Szintén az ujgur-oguz világba vezet a dinasztia alapító vagy legalábbis a dinasztia első ismert alakja, Ügyek feltételezett neve, az Öge, valamint a ragadozó madarak szimbolikus (totemisztikus ősként való) használata, amely szintén nem volt általános jelenség a törökségi népességek között. Azok számára, akiknek az oguz név nem sokat mond, annyit érdemes tudni, hogy a történelemkönyvekből ismert úzok, a mai anatóliai törökök, az azerbajdzsánok és a türkmének nyelve tartozik a török nyelvek oguz ágába.

Nem világos, hogy a magyarok ősei mikor és hol érintkezhettek az oguzokkal, de feszültségoldásként megemlítjük, hogy több szimbolikus magyar háziállatnak is vannak oguz párhuzamai. A kuvasz küllemében és feladatkörében feltűnően hasonlít az Anatóliából ismert akbashhoz hasonlít. Illetve a honfoglaló magyarok lovainak   legközelebbi rokona az archeogenetikai kutatások szerint a türkmének legendás lova, az akhal-teke lehetett.

 

Milyen madárfajról formázhatták a turult?

Általában a kerecsensólyommal hozzák összefüggésbe a turulmadarat. De vannak, akik héját, mások az altáji sólymot látják a turulban. Megint mások sast látnak a honfoglalók ragadozómadár ábrázolásaiban. Nem véletlen, hogy nincs egyértelmű válasz a kérdésre. A solymászati művekben meglehetősen kevés említés van a turulról, és azok is ellentmondásosak.

Ha Sudár Balázs nyomán Al-Gitrif leírására hagyatkozunk, akkor egy kifejezetten erős vadászösztönnel rendelkező, vízimadarakra előszeretettel vadászó, nagy méretű, robusztus külsejű, viszonylag ritka fekete ragadozómadárra kell gondolnunk, amely a Kaszpi-tenger környékén és Horezmben csak szórványosan fordul elő. Nem megalapozott tudományos megállapításként, inkább egy amatőr madarász játékaként jegyzem meg, hogy szerintem a fekete sasra illik a legjobban ez a leírás. (Al-Gitrif Al-Mahdi kalifa számára készítette solymászati kézikönyvét a 8. század második felében.)

fekete_sas.jpgFekete sas

Mit mondanak a genetikai adatok az Árpádok eredetéről?

Korábban írtunk részletesen az Antropológiai Közleményekben, az Élet és Tudományban és a Magyar Természettudományi Múzeum blogján, hogy III. Béla publikált Y-STR adatai nem voltak túl informatívak az Árpádok eredetére vonatkozóan. Ezért elsőként alkalmaztuk a mesterséges intelligencia algoritmust az Árpádok eredetének jobb megértése érdekében. Becslésünk alapján III. Béla az R1a-Z2123 alcsoportba tartozik.

Nos, publikussá váltak a mért eredmények, és örömünkre mesterséges intelligencia alapú becslésünk helyes volt. Ami érdekes, hogy megpróbáltuk filogenetikai módszerrel tovább bontani III. Béla haplocsoportját (nem volt elegendő adat a tanulóhalmaz előállításához), de ez az eredményünk már téves volt. Ez utóbbi tévedésünk azt legalábbis jelzi, hogy nem ismertük a III. Bélát tovább vizsgáló és nem publikált eredményeket. Azaz a mesterséges intelligencia képes új megvilágításba helyezni a múlt homályos területeit.

Ha jól emlékszem, akkor az azóta tévesnek bizonyult filogenetikai becslés alapján mondtátok, hogy az Árpádok a Kaukázusból származnak. Mi a helyzet most?

Ha egyszerre vesszük figyelembe a legújabb Y-SNP adatokat és az Y-STR adatokat, akkor most úgy tűnik, hogy az Árpádok közvetlen eredete a magyarsághoz hasonlóan szintén az Urál-vidékre vezet. Ha az FTDNA publikus adatbázisából elérhető adatokat vesszük figyelembe, akkor úgy néz ki, hogy nem is általában az Urál-vidékre, hanem Baskíriában egy adott földrajzi területen fordulnak elő ma leggyakrabban a III. Bélához hasonló genetikai mintázattal egyének. Ez a terület pedig Szterlitamak és Orenburg közé esik.

A jelenség történelmi interpretációjára nem vállalkozunk. Annyi érdekességet azért megemlítünk, hogy ez a terület északról határos, részben átfed azzal a területtel, ahol ma is élnek a Yurmat (valószínűsített magyar párhuzama a Gyarmat törzs) nemzetség tagjai. Ez utóbbi területen viszonylag gyakori egy a világ más tájain rendkívül ritka, a mai magyarokban, a baskírokban és a honfoglalókban egyaránt kimutatható marker, amely előfordul a baskír Yurmat nemzetség tagjai között is. Egy hasonló speciális genetikai kapcsolat van jelen a szintén baskíriai Jenei nemzetség (valószínűsített magyar párhuzama Jenő törzs), a mai magyarok és a honfoglalók között.

Talán még annyit érdemes elmondani, hogy amatőr orosz kutatók is ismerik ezt a genetikai alcsoportot és egy iráni csoporthoz, az aorszokhoz kötik a Dél-Urálba érkezését. Talán nyelvi nehézségek miatt, de semmilyen közvetlen vagy közvetett bizonyítékot nem találtunk, amely alátámasztaná az orosz kutatók feltételezését. 

baskir_y2632_map.png

Baskír R1a-Y2632 előfordulásai

Térjünk most át a magyar őstörténetre. Úgy tűnik, hogy egyre több eredmény jelenik meg a témában.

Igen. Egyfajta forradalom zajlik a magyar őstörténetben. Ami talán meglepő, hogy nemcsak a történeti genetikában, hanem a régészetben és a történeti források újraértékelésében is komoly eredmények születtek. Sudár Balázs történész és Türk Attila régész teljesítménye egészen rendkívüli. Nem jelentek meg tömegesen új történelmi források, mégis sokkal jobban látjuk a korai magyarok történetét a források szemüvegén keresztül. Lassan régészetileg sikerül feltérképezni a sokáig jórészt csak történelmi forrásokból ismert Etelközt és Magna Hungáriát és megindult a lehetséges ázsiai őshazák számbavétele is. De meg kell említeni Klima Lászlót is, aki arról értekezik egyik legutóbbi, szellemtörténetileg is izgalmas írásában, hogy a honfoglaló magyarok kapcsolatba kerülhettek a buddhizmussal is. 

 

Szintén meglepő fordulat, hogy talán még soha nem vett részt ennyi nemzetközi résztvevő a magyar őstörténet kutatásában

Igen, és ez minden szempontból jó hír. Új nézőpontokat és energiákat hozhatnak be a külföldi kutatók. Fontos az is, hogy nem befolyásolják őket a magyar szellemi életben becsontosodott elképzelések vagy éppen elvárások.

Mindenképpen ki kell emelni Olekszij Komar ukrán régészt, aki nemcsak az etelközi régészeti anyag egyik legfontosabb feltárója, hanem a legmagasabb szinten ismeri a magyar vándorlás tágabb szakirodalmát is. Nemrég megjelent magyar nyelvű könyvéből (lásd irodalomjegyzék) származik az alábbi, a magyar vándorlásról szóló térképe. Számunkra különösen izgalmas Komar munkája, mert eredményei több ponton is átfednek genetikai eredményeinkkel. Mi is úgy látjuk, hogy a Káma mente egyfajta központ volt az Volga-Urál vidéki magyarság életében, Levédia földrajzi helyzete komolyan egybecseng a keleten maradt magyarok genetikai nyomaival, végül a magyarok ázsiai őshazája szerintünk is messze az Urálon túl lehetett.

magyar_vandorlas.jpg

A magyarok feltételezett vándorlása (Olekszij Komar munkája alapján)

Izgalmas új irányt hoztak be tyumeni régészek Zelenkov vezetésével a magyarság ázsiai őshazájának vizsgálatában. Egyelőre nem dönthető el egyértelműen régészeti alapon, hogy melyik régészeti kultúra lehetett a magyarok ázsiai őshazája, de már azonosítani lehet a szóba jövőket. Halkan jegyzem meg, hogy a genetikai adatok alapján az Irtis-menti Potsevas kultúra mellett szólnak leginkább egyelőre gyenge érvek.

lehetseges_sziberiai_oshazak.jpg

                      Kora középkori délnyugat szibériai régészeti kultúrák elterjedése A. Sz. Zelenkov alapján

Genetikai szempontból, hogy lehetne összefoglalni az eredményeket?

Úgy tűnik konszenzus van abban a kérdésben, hogy a honfoglaló törzsszövetség komplex genetikai háttérrel rendelkezett, és tartalmazott ugor, valamint Belső-Ázsiából származó, (valószínűleg a Bajkál-mellékről induló törökös) csoportokat. Meglepő fejlemény, hogy úgy néz ki, többen maradtak Magna Hungariában, mint korábban gondoltuk. Az sem zárható ki, hogy egyenesen a többség ott maradt. A keleti magyarok azonban beolvadtak a baskírokba és a volgai tatárokba, a kárpát-medencei magyarok pedig ma is léteznek. Mindez felértékeli a korai Árpádok művét. Szinte biztosan állítható, hogy a honfoglalás, és Gézához, valamint Istvánhoz köthető nyugati integráció nélkül a magyarok az avarok vagy a hunok sorsára jutottak volna.

A másik fontos észrevételünk az, hogy az általunk vizsgált N haplocsoport szerepe egyre nő, ahogy közeledünk térben és időben a magyar etnogenezis forrásvidékéhez. Sokáig úgy tűnt, hogy a genetika segítségével újra lehet éleszteni az ugor-török háborút, és ha már a nyelvünk nem török eredetű, akkor legalább a honfoglalókat vagy a keleti magyarokat próbálták eltörökösíteni egyes kutatók. A magam részéről ezt soha nem éreztem elegáns megközelítésnek, bármennyire komoly elvárások is jelentek meg e tekintetben.

n_aranya_magyarokkal_osszefuggo_kozossegekben.jpg

Az N haplocsoport aránya térben és időben különböző magyarokkal összefüggésbe hozható populációk esetében

Az eddig feltételezések szerint csak egy töredék maradt Magna Hungáriában. Mennyire erősítenek rá más tudományok képviselői, hogy a keleten maradt magyarok nem is voltak olyan kevesen?

A Julianus útjáról szóló jelentés azt jelzi, hogy nem lehettek nagyon kevesen és nagyon szervezetlenek az Urál vidéken maradt magyarok sem. Óvatosan kell bánnunk a középkori szövegek értelmezésével, de a leírás mégis egyértelműen azt sugallja, hogy Magna Hungariában élő magyarok még viszonylag jelentős haderőt képviselhettek a mongol támadáskor.

Aligha írták volna néhány tucatnyi, mocsárban bujkáló csoportról a következőket. „A tatár nép szomszédos velük, de ezek a tatárok, harcba bocsátkozva velük, nem tudták őket háborúban legyőzni, sőt az első csatában vereséget szenvedtek. Ezért barátokká és fegyvertársakká fogadták őket, úgyhogy együttesen tizenöt tartományt teljesen elpusztítottak… Ő azt mondta, hogy a tatár sereg, amely ide ötnapi járóföldre helyezkedett el, Németország ellen készül menni, de várnak egy másik sereget, amelyet a perzsák legyőzésére küldtek."

Ez az Irtis-menti őshaza mintha ismerős lenne már a korábbi kutatásokból…

Valóban. Vékony Gábor, a magyar őstörténet egyik rendkívül ötletgazda kutatója vetette föl elsőként, hogy a VIII. század közepén az Irtis mentén, Karaganda, Pavlodar, Szemipalatyinszk körzetében keleti magyarok éltek.

Mint ismeretes, Konsztantinosz szerint a magyarok régi neve szavartoi aszfaloi volt, amely elnevezést 950 körül is használta a Kaukázus vidékére vonuló magyar közösségre. Nos, Vékony Gábor okfejtése szerint a szavartoi aszfaloi "tarka lovú lovasok"-at jelent valamilyen iráni nyelven, és a tibeti források egy tarka lovú lovasok elnevezésű népről tudósítanak az Irtis mentéről, Karaganda, Pavlodar, Szemipalatyinszk körzetéből az i.sz. VIII. század közepén. Az idő eldönti majd, hogy Vékony Gábornak ez az elképzelése további megerősítést nyer vagy inkább az ellenérvek kerülnek túlsúlyba.

Nem zárható ki, hogy volt olyan időszak a középkorban, amikor egyszerre magyarul beszéltek a Kárpát-medencében, a Kaukázus északi előterében, az Irtis-mentén és a Volga-Urál vidéken egyes csoportok.

Németh Gyula térképe magyar törzsnevek és baskír helynevek kapcsolatáról:

nemeth_gyula_magyar_torznevek_baskir_helynevek.JPG

 

Szakirodalom:

Алексей Комар: История и археология древних мадьяр в эпоху миграции ‒ A korai magyarság vándorlásának történeti és régészeti emlékei. Eds.: Türk, A. ‒ Budai, D. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 11. ‒ Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 5. Budapest 2018. - A magyarok feltételezett vándorlása.

Németh Endre 2020 in print: In: Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. 29th Conference of young scholars on the Migration Period. November 15‒16, 2019, Budapest. Szerk.: Sudár B. ‒ Türk A. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 18. ‒ Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 9. Budapest 2019. in print. – Az apai vonalú N haplocsoport szerepe a korai magyarok génállományában

Zelenkov 2020 in print: Зеленков, А. С.: Кушнаренковская культура или псевдокушнаренковский тип керамики в Тоболо-Иртышье? (Kusnarenkóvói kultúra vagy pszeudokusnarenkovói kerámiatípus?). In: Hadak útján. A népvándorláskor fiatal kutatóinak XXIX. konferenciája. Budapest, 2019. november 15–16. 29th Conference of young scholars on the Migration Period. November 15‒16, 2019, Budapest. Szerk.: Sudár B. ‒ Türk A. Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 18. ‒ Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 9. Budapest 2019. in print. - Kusnarenkóvói kultúra vagy pszeudokusnarenkovói kerámiatípusa Tobol-Irtis vidékén?

Sudár Balázs in: Studia ad Archaeologiam PazmaniensiaA PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai Archaeological Studies of PPCU Department of Archaeology Volume 3.2 Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok 3.2

https://mttmuzeum.blog.hu/2018/08/29/az_arpadhaz_eredete_iii_bela_kiraly_csontjainak_tanusaga

Szólj hozzá